szombat, január 08, 2011

Játék

Férj a kanapén alszik, szemüvege kissé lecsúszva. Mellkasán Ircipirci szuszog lassan és egyenletesen. Jobb lába lelóg, rajta a rózsaszín sportcipő-utánzat (tutyi),...nagyon menő, színben tökéletesen illik a nyálkendőjéhez. Pár év múlva majd a nyaksál és a körömcipő színén mélázok, a kistáskáról nem is beszélve:o) Most azonban a rózsaszín tutyiban érik a kezdetleges lábszag, melynek minden molekuláját beszippantom majd a fürdéshez készülődve. Pfujj de büdös, mondom nevetve és grimaszt vágva nézem majd Ircipircit, aki szemcsillogva mutatja felső metszőit és lehet még sikongat is hozzá.
A földön Királylány „ágyazott” meg magának. Jógamatracom elfoglalva a kispárnáján fekszik nyakig betakarva. Így ebéd után a gyerekszoba titkos szörnyeket rejt. Sokkal barátságosabb a nappali :o) Fején a haja néhol már izzadtan tapad a halántékára. Mint barna kis csigák. Azok az éti házas állatok melyeket a lekaszált, száradó fűkupacon láttunk garmadával eső után, mikor zöld szaga volt a levegőnek és sár tapadt a lábunkra meg a babakocsi kerekére. Királylány begyűjtött pár csigát és hazáig cipelte őket, hogy aztán a teraszon kibújva fedezzék fel és rágják össze a kerti kincseimet :o/ Amikor nem volt eső, „csiga-biga gyere ki”-től zengett az utca.

Kedves kép egy szombat délután.

Ismeretlen ismerősömmel „játszom”. Gyerek vagyok újra. Várakozom és izgulok noha még el sem kezdődött igazán. Majd most!
Lányaimról írok,....ő meg ez alapján készít mindkettőjüknek egy-egy babszem babát:o) Gyönyörűt, varázserővel bírót, védelmezőt és szelídet. Terveim szerint a babák ott figyelnek majd az ágyak felett. Elkergetik a rossz álmokat, elsimítják a homlokráncokat mikor én nem vagyok ott. Meghallgat és tanácsot ad,....barát lesz és jó tündér :o)

Királylány:
kék búzavirág és sötétlila, hártyaszirmú szellőrózsa
a tenger hullámain megcsillanó napsugár
nyári vihar, homok
zsizsegő kabóca a fenyőfán

Dühös sikoly
meztelen babák
és rozsdafarkú a háztető alján

Ircipirci
picinyke vad árvácska a magas fűben
téli ágba kapaszkodó cinke
almafa virága
barka selymes „teste” a markomban
napfelkelte
csillogó nagy szem pár
hideg kezecske

A végeredmény, amennyiben ahhoz az alkotó engedélyt ad, itt lesz a blogon
Ugye, te is kíváncsi vagy?!




2 megjegyzés: