A következő sorokat akkor írtam, mikor hazajöttünk a kórházból. Mintha tegnap lett volna,.............
****
Egy utolsó 2in1 fotózás. Vacsora a családdal (1 pár virsli, mustár, kenyér) délután 5 óra. Lassan kezd az izgalom fokozódni.
A kórházba este 7-re érünk be úgy, ahogy azt kérték. Kísér a szűk család,…Királylány a folyosón felpörögve pár várakozó apuka előtt produkálja magát. Én próbálok nyugodt maradni és nem izgatni magam olyasmin, amit nem ismerek,…..érdekes, nem is a szülésre gondolok, mint magára a beharangozott szülésindításra.
Este 8 óra és mi még mindig a folyosón. Döntünk, család hazamegy én maradok. Döntésszületés jókor, ajtó nyílik én elköszönök Királylánytól, aki vigyáz a kabátokra míg mi becuccolunk a szülőszobákhoz. Betegfelvétel. Az alternatív szülőszoba az enyém! Juhé! Talán valahol erre vágytam csak még nem fogalmaztam meg magamban?!
A szülőszobába érve kicsit minden megváltozik,…valahogy másra emlékeztem mikor anno közel 4 éve szülőszoba látogatáson jártunk itt, akkor még Királylánnyal a hasamban. A szoba nagy, de ridegebb mint ami az emlékezetemben élt. Bordásfal, kád, kötél (nem a nyakra, kapaszkodni) és egy kemény, de hatalmas ágy (fitball, szülősámli természetesen).
Egy műanyagszéken sajog a derekam 20 perc után mikor már hosszú papírcsíkot eresztett a ctg. Szülésznő kedves, ismeretlen és én nagyon örülök neki. Szerinte a ctg-en már vannak szabályos fájások. Terminust újraszámol, rám néha rámosolyog, aláirandó papírokat behoz (beleegyezés a csaszár utáni hüvelyi szülésbe, a gátmetszésbe, ….)
Már minden képet ismerek a falon, minden zugot megnéztem rejt e pókot, mikor hívnak a vizsgálóba ballon katéter felhelyezésére.
Rövid, kelllemetlenebb nőgyógyászati vizsgálathoz hasonlítja a fiatal doki. Ekkor még egyikünk sem sejti, hogy egy közel órás harcot vívnak majd a hátul és magasan fekvő méhszájammal miközben én terpeszben már nem tiltakozva inkább óriási hasam remegtettve röhögök miközben azért könnyeim törölgetem. A végén 3 ember közreműködésével és némi vérvesztéssel a katéter felkerül. Lábam között kilógó gumicső meg a „kínzás” miatt egy nagy betét, de én büszkén megyek vissza a szobámba reménykedve, hogy az eszköz eléri a tőle várt hatást és itt bizony szülés kezdődik.
A bennem helyetfoglaló lufi hatására 5 perces fájásokat mutat az ismételten rámkapcsolt ctg és már én is érzem őket,…nem kellemesek, de nem fájnak inkább csak nyomást érzek az alhasamban. Szülésznő felszólít, hogy próbáljak meg aludni. Hja, kicsit izgulva, de nem lesz nehéz- gondolom én. A nyomás lassan menstruációs görcsöcskékhez hasonlít és marad 5 percenkénti. A csípőm, térdem viszont már nagyon sajog a kemény, max szülésre alkalmas roppant alacsony ágyon. Fordulni fáj, feküdni fáj, aludni lehetettlen:o( Először meghalgatom az Elisabeth musicalt majd rádióra váltok,…..az idő telik, de rém lassan. Érzem, hogy aludni kellene, de nem tudom hogyan. Aztán hajnalra sikerül elbóbiskolnom másfél órára.
Reggel 6-kor a fájások változatlanok, burok még egyben. Szülésznő javasol egy pici, „mindenki belát” szülőszobát. Elfogadom, mitöbb repesek! A szoba tényleg kicsi, te ÁGY van benne, magas, puha, állítható. Mit érdekel az engem, hogy az akadó ajtó folytán csak az nem néz be hozzám, aki nem akar.
Reggel súlyokkal huzatják ki belőlem a ballont, ami kb 10 perc alatt a földön landol és én vigyorgok, mert nem fáj,…de jaj már semmi se fáj,…hát mégis hiábavaló volt?! Ráadásul lassan váltás és az én mosolygós szülésznőm (Éva) is hazamegy.
Elkezdem szopogatni a homeós bogyóim,….negyedóránként felváltva a két szert. Fájás továbbra sincs,…várunk. Nincs ctg, nincs vizsgálat,…semmi sincs csak az óra meg én,…és az egyre jobban elhatalmasodó édes íz a számban a golyók miatt. Közben rájövök, hogy éhes vagyok mint a farkas. Bizonyára lassan jön a reggelim,….hahahaha.
Reggeli nem jön csak egy újabb szülésznő (Anna) kérdezgeti vannak e fájások,…akadnak, de mit ér füllenteni,…már nem 5 percesek, már nem is kellemetlenek,…:o(
Közben egyre telik az idő,…már nem örülök neki annyira mint éjjel a kényelmetlen priccsen. Végre befut Apamaci, hoz nekem csokit meg vizet,….az egyetlen kaja amit magamhoz vehetek a szőlőcukor mellett (pfuj). Fejem felett kimondva, kimondatlanul ott lebeg az ismételt császár valószínűsége.
(OK, rendben, de akkor mondják, szúrjonak, csinálják,…legyen végre kezemben a gyermekem,….a bizonytalanságtól megőrülök.)
A szülésznő vizsgálatra hív. A vizsgálóban a vérvételekről jól ismert másik szülésznő is jelen van,…a méhszáj még mindig agasan, de 6cm! Mi? 6cm?! Hogyan? Mikor? Mitől? Jelent ez valamit?????
Burkot repesztenek (a „repesztő” szerszám egyáltalán nem félelmetes, a repesztés meg teljesen fájdalmatlan),….a magzatvíz melegen és nagy mennyiségben távozik. Zöld. Ircipirci belekakilt,…valamit nem tetszik neki. Ugye minden rendben? Ugye semmi baja?! A kérdésre érzem a választ, de azért kicsit bepánikolok,…. Innentől folyamatos ctg,….OK, de tegyék már fel, legyen már,…hallani akarom a szívdobogását, látni, hogy minden OK. Vagy toljonak gyorsan műtőbe és vegyék őt ki,…jajjj ezt nem bírom.
Szülőágyon fekszem,…hallom a kicsi szívét,….bekötik a legalacsonyabb cseppszámra az oxytocint. A fájások jönnek, de nem elviselhetettlenek, de már fájnak és olyankor én megpróbálok rájuk figyelni. Nem szabad küzdeni ellenük,…ezt annyiszor olvastam már. Értünk vannak,…megnyitják a baba előtt az utat és ez most fontos,….zöld magzatvíz,…valami nem tetszett neki,…jöjjön ki minél előbb. A fájások egyformán vagy hasonlóan fájnak a gép mégis néha alig mutat valami kis hupszlit,….Gyuri mondja az értékeket,…én néha elkeseredem. Közben már nem szopogatok bogyókat, inkább csokizom meg vizet iszom néha. Szülésznő megvígasztal, nem a hupszli mérete számít, hanem hogy haladjunk,….fájások jönnek én figyelem őket,….levegő orron be, szájon át lassan ki,…talán ezt olvastam, talán erről volt szó 4 éve a kismamajógán,…meg valami aranyfonalról,….nem tudom, ez esik jól,…csinálom, telik az idő.
Pisilni kell,….ctg lekapcsol, infúzió állványra rakva,…állványt Apamaci tolja én meg „sietek” mellette. Pisilés után éppen visszaérünk mikor jobban fáj. Ctg visszaköt,…szívverést ismét hallom, minden OK. Én állok, Gyuri áll,…fájás jön,…bakker ez már másik, ez már tényleg fáj,…máshogy? Másként? Mit tudom én,…jön kb 2 percenként, ctg ilyenkor kiakad, mert 100-ig rajzolja, de ez a kijelző szerint 120-140. Fájás jön,…én kapaszkodom Apamaci nyakába,…ő a hátam masszírozza. Nem telik el sok idő, de ez már nem jó. Az érintés idegesít, az állás nem kényelmes,….fekve sem jobb, de lefekszem. Fájások jönnek, Apamaci kezét fogdosom,…a lábammal meg az ágy végét tolom,….így maradnak épségben az uram csontjai:o)
Egy idő után kérek fájdalomcsillapítót. Apamaci kimegy, hogy képviselje az érdekeim. Szülésznő bejön,….valahogy nem figyelek,…később derült ki, hogy a kérés későn érkezett,…már nem lehet fájdalomcsillapítást kérni.
Szülésznő kérdezgeti kell e kakilnom?! Először meglep majd viccesnek tartom a kérdését,…hát csak szólok,…nem titkolom el. Ne kérdezgessen már! Közben eszembe jut, hogy az már a kitolás szakasza lenne,…Mi? Ennyire közel lennénk?
Anna pont benn mikor jön az inger,…mondom neki gyorsan, magam is meglepődve.
Az inger jön,…őrült erővel tör rám,….bekakilni most azonnal ha kell mindenki előtt! Szemérem? Ja, hogy az a kis csacskaság? Hát érdekel az engem?!
3 fájást átsóhajtozni a jobb, majd 3-at a bal oldalamra fordulva, hogy a baba feje csúcsosodjon. A kérés egyszerű a kivitelezés szinte lehetettlen. (Próbált már valaki robogó vonatot egy kézzel megállítani? Ez még Superman-ek se megy kis arcidegrándulás nélkül) Sóhajtozok,…Sóhaj? Fújtatok mint a gőzgép és próbálok arra figyelni, hogy jön ki belőlem a levegő, de lehetettlen,…..kakilnom kell!
A hátamra fekszem,…a szülésznő bejön,….szedegeti elő a dolgokat,…biztos szülünk, de hol a doki? Miért lassú mindenki,…tessék felpörögni csak nekem álljon meg az idő, mert nyomás nélkül ezt nem lehet végigcsinálni. Nem bírom,…tovább nem. Kiabálok, ordítok,…értelmetlenül és értelmesen,…nem mert annyira rossza hanem mert ennyi jön ki és azt akarom, hogy figyeljenek, hogy jöjjönek, hogy ott legyenek és Ircipirci jöhessen,…ő jönni akar én meg engedni,….de ezt miért csak mi szeretnénk?!
Látom a szülésznőt, látom az ügyeletes dokit, érzem Apamacit,…hol a dokim? Nem érdekel nyomok, nem bírom,…itt szülünk meg most!
A kép változik,…benn a doki,…hogy került oda? Mikor? Nem érdekel,…nyomhatok ha jön a fájás. NYOMHATOK! Le meg erősen. Le? Mit jelent az, hogy le? Nem tudom, nem érdekel nyomok ahogy érzem,….NYOMOM! A doki közben mondja, hogy tudja, hogy fáj,….Hahahaha, nem fáj! Hol fájna?! Tökéletes! Nagyszerű! Végre azt csinálom, amit minden porcikám kíván, amiért szenvedett. Szívdobogást közben hallom,….szabályos,…minden rendben, máshogy nem lehet.
4-5 fájás. Egy fájás alatt 2 nagy meg egy kisebb nyomásra van erőm, időm. Azért igaza van a dokinak lassan csak elkezd fájni,…inkább feszíteni, égetni ott ahol nem távozik naponta el az emberből egy kisebb sárgadinnye.
Nem, nem bírom,…elfogyott az erőm. Már ott a feje mondják,…odanyúlok,…meleg, csutak, puha,…azt hiszem ez nem a feje,…nem is a gyerek,….a fej csak kemény lehet, nem?! Nyomok,….nagyon éget. Aztán érzem ahogy mozgatják a fejét majd valami kicsusszan és vége mindennek amit fájdalomnak hívtak. Csecsemőorvos már ott áll,…..Ircipirci nem sír,….nem tud, orrából, szájából szívják le a sötétzöld trutyit. Ő kis padlizsánszínű, magzatmázas, zöld cirmos, integető karokkal. Aztán rám teszik,…hideg és nehéz. Törölközővel letakarják,….és ott van,….él,…minden rendben vele. Apa fényképez, elvágja a köldökzsinórt (a nyakára volt tekeredve),…..Az ablak nyitva, a nap süt és olyan mint ha tavasz lenne (2010.január; 13:10).
Ircipirci apával ment fürdeni és felöltözni -4020gr, 60cm, Apgar 9/10.
Utána 2 óra hármasban a szülőszobán. Roppant gyorsan elrepült. Ircipircivel lekerültünk az osztályra. 4 ágyas remek szobába. Az első éjszaka megismétlődött pont mint anno Királylánnyal,….Ircipirci békés volt, aludt. Én meg néztem őt, néztem őt reggelig.
