Történt, hogy lányom az új tanév (vagy hogy is hívják ezt az oviban) kezdetén, naponta ismertette velem, hogy a csoportban ki jár táncolni tanulni, úszni vagy éppen karatézni. A hírek mint fülbemászó reklámok, melyek unalmasak, idegesítőek, mégis azon kapod magad, hogy vezetés közben is azt a 20 másodpercet dúdolod,....szóval a hírek a csoporttársak óvodán kívüli tevékenységéről már kitöltötték délutánunk nagy részét. Először mindegyiket egy aham-mal nyugtáztam (természetesen az igen sokkal választékosabb lett volna) és betudtam annak, hogy Királylány lehet újságírónak készül. A kihalófélben levő fajtának, amely nem kommentál csak közzétesz és szemfülesen járja a világot hírre éhesen. Aztán, lévén Anyamaci is volt gyerek (meg szokott a férjével gyerekesen beszélni, rébuszokban, melyekhez a férfiaknak semmi érzéke), felmerült bennem, hogy esetleg Királylány is boldogan perdülne táncra rózsaszin kisruhában, gebécske karjait zenére lendítve fel a magasba, miközben a faltól falig tükörben lessné elégedetten saját mozdulatait. És Királylány, aki tavaly még ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy ő csakis a piros kerítéses házban (az az itthon) táncol, széles mosollyal bólogatott.
Készültem. Lázasan néztem ötpercenként az órát. Többször ellenőriztem, hogy a rózsaszin-szőrös pici hátizsákba bepakoltam e mindent. A kék nadrágot, a lila pólót és mellé a dobozos narancslevet, TúróRudit.
Elkéstünk. Sikerült eltévednünk. Még most sem értem hogyan. Volt fél óránk, az órákat tőlünk andalogva is negyed órára tartják. A végén felkaptam Királylányt az egyik, Ircipircit meg babakocsiban toltam a másik kezemmel.
Sok lányka, helyesek, vidámak, szőkék, göndörek, megszeppentek, anyukák, nagyhangúak, csendben mosolygóak, rutinosak, kezdők, tükör, zaj, lemenő napsugár.
….a tornaterem bejárata előtt Királylány kezét fogom és érezem, hogy a kicsi keze megfeszül, hátranézve látom, hogy már sír és nemet int a fejével:o(
A hazaút vegyes érzésekkel. Mi tagadás látom régi énem. Királylány voltam én is, aki csak a saját házában táncolt és lendítette gebe karját fel a magasba miközben képzeletében ezrek tapsoltak neki állva.
Két nap múlva ismét próbálkozunk. Nyitás előtt ott toporgunk, hátizsákban nyalóka, narancslé,...a csokit már előtte megeheti,...kell az energia.
Sok lányka, helyesek, vidámak, szőkék, göndörek, megszeppentek, anyukák, nagyhangúak, csendben mosolygóak, rutinosak, kezdők, tükör, zaj, lemenő napsugár.
Királylány boldogan szalad ki. Csillogó szemekkel meséli, hogy a tanárnéni szép (nem semmi szempont egy óvodásnak). És ő mindent meg tudott csinálni,...és mindig, mindig el akar majd jönni! És kell egy kis füzet az ötösöknek is.
A kis füzet már a komódon hever. Rózsaszín hercegnős. Nem is lehetne másmilyen:o) Várjuk a következő órát, de addig is vastaps dübörög a fülemben és szétveti szívem a boldogság.
