Sokat próbálkoztam már tejmentességünk óta a
palacsintatésztával. És nagyon finom palacsintákat sikerült már sütnöm, de
valahogy egyik sem volt A palacsinta. Történt aztán pár hete, hogy nekiálltam
palacsintát sütni és kiderült, hogy alapvető nyersanyagok hiányoznak.
Az ember lánya ilyenkor felöltözteti a gyerekeket, bevágja
őket az autóba vagy elbicikliznek a közeli boltba. Most viszont nagyon
jókedvűen játszottak, a kályhába éppen, hogy begyújtottunk és nagyon nem volt
kedvem kilépni az egyébként szeretet őszi utcára.
Ami van alapon, hirtelen ötletből a turmixba dobáltam:
3 tojást (a héját nem, az ment a komposztra)
kb 6 ek mogyoróolajat (mmmmmmmmmm, fogadok, hogy ez az egyik
olyan összetevő, amelytől A palacsinta A lett)
pici sót,
4 ek gesztenyelisztet (második titkos összetevő)
6 ek fehér tönkölylisztet,
1 kk szódabikarbónát (foszfátmentes kapható pl a Müllerben)
és annyi rizstejet, hogy a megfelelő sűrűségű tésztát
kapjuk.
Csomómentesre és tökéletesre turmixolódott:o)
/cukor nem kell, mert a rizstej édes, szénsavas víz sem
kell, ez sem volt a háznál/
A szokásos módon sütöttem a palacsintákat,.....még merőkanál
sem kelllett,....a turmixedényből öntögettem bele a palacsintasütőbe:o)
Lányok az illatra odagyűltek és már langyosan kenegették a
lekvárokat. Legnagyobb megdöbbenésemre a végén üres palacsintát ettek. „Anya,
isteni a tésztája”-mondta a nagylányom.
Pár db maradt apának is. Igaz, mire ő ette már hideg volt a
tészta, de puha maradt és finom.
