Köd

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.



Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.

Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár.

A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van..."



Fekete István

Erre is jó a Facebook, hogy ilyen idézet eljusson az emberhez,...baráttól, barátig. Én is ott akadtam rá, megosztom hát veled itt (is).

Őszi rózsa

Kisnagylányom napi szinten igyekszik meglepni valami aprósággal barátait az oviban. Rajzol, matricát visz vagy csak féltet játékát ossza meg a társaival.
Ma sárga faleveleket gyűjtöttünk. Mikor meglátta mi készül belőlük rögtön az óvónénikre gondolt. Remek. Az oviba lesz egy reggeli, reméljük kellemes meglepetés,....én meg mehetek a saját csokorhoz újabb juharlevelet vadászni.

Egyszerűen nőcis

Emlékszel még kedves olvasóm a kesztyűs mesére?
Hallgattam minden nap, hogyan költöznek be az állatok a nagy, barna kesztyűbe.
Évekkel később már olvastam, hogyan költöznek be az állatok a nagy, barna kesztyűbe.
Bizonyára férfi kesztyű volt hogy annyian befértek. Erős, nagy és védelmező.

Az enyémben nem lehetne vackot lelni, csak kívülről nézni és gyönyörködni:o)

 (Barkafonal, Vasárnap 5db 3,5-es kötőtű, 2,5-ös horgolótű, kicsivel több mint fél gombóc)