péntek, január 28, 2011

Marék mesék és a fagyasztott zöldborsó

Könyveink kartondobozokban. A kartondobozok pedig pincében, padláson, albérletben valakinél, lépcső alatt. A könyvespolcunk egyenlőre terv,...terv már egy jó ideje, mert még mindig nem találkoztam egy olyan „ahhh, ez pont nekünk, pont hozzánk való” polccal:o/
Ami meg az olvasást illeti nos, weben, könyvesboltban, ismerősnél, azért mindig akad egy-egy kósza könyvecske (vagy inkább több) ami megtetszik és így a kartondobozok száma egyre növekszik.

Nem így Királylány könyvei! Álomszerű sorsuk van. Igaz a „babakönyveit” olyan hosszasan és figyelmessen pakoltuk el egy hétvégén -miután minden lapjától hosszasan búcsúztunk,....ő a mesélés megszünésének félelmében mi meg a kicsi lányunk cseperedését látva a használt könyvekben -hogy most, hogy Ircipircinek kellenének,...sehol sem találjuk AZT a papírdobozt:o(

Gyerekkönyvektől roskadoznak a gyerekszoba polcai. Az egyszer játéktárolókét funcionált polcok, most egyre nagyobb súlyt hordoznak. A hercegnős sorozatok (Disney), a népmeséket rejtő keményfedelűsek (Magyar népmesék-Alexandra), A Boribon sorozat (Marék Veronika, Pozsonyi Pagony Könyvkiadó), melyeket nem tagadom kissé megkésve, de Anyamaci gyermekkori emlékei miatt vettünk:o) Szinte hiánytalanul sorakoznak Bartos Erikától az Anna, Peti és Gergő könyvek (Alexandra). Ez utóbbiaknak irdatlan sikerük volt Királylánynál. Mi szülők is bájosnak tartottuk a rövid kis történeteket az első héten,...miután minden este ezekből olvastunk huzamos ideig,...kezdtük nem szeretni:o/

-Rendben, olvassunk az APG könyvből:o)

-Rendben, de csak 3 mesét olvasok!

-Jó, egy mese az APG-ből és egy másik valamelyik másik könyvedből.

-Jó, APG, de ne a Szőlő c. mese legyen, mert azt már a macska is fejből tudja.

-Ha megoldható, nagyon szépen kérlek, hogy egy másik könyvet válasszál ma.

-Nehogy APG könyvet hozzál!

Királylány lassan, de biztosan kinőtte az APG könyveket és egyre nagyobb gondban voltam, hogy a csupa fodor, csupa báj hercegnős könyvek mellé, milyen meséket találhatnék.
Autóvezetés, rádió, rádióban könyvajánló, könyvesbolt,....Berg Judit: Cipelő cicák. Majd a sikeren felbuzdulva ugyan csak Berg Judittól Tündérváros (Pozsonyi Pagony) majd szép lassan a társai:o) Siker!

Aztán családilag betévedtünk a Libribe. Nagy kihívás, hogy szemelől ne tévesszük egymást, hiszen ilyenkor mindenki kedvenc polcai fele menne. Ircipirci kivételével. Neki egyetlen célja volt a gyermekkönyvek közelébe letett játszószőnyegről LEmenni.

Pettson és Findus (Sven Nordquist, General-Press) történetét fél szemmel csak rajzfilből ismertem. Grafikája, vidám hangulata, hosszabb, de nem több estén át a végét váró terjedelme és Findus macskavolta miatt került a kosárba. Ismét siker! A grafika meg annyira jó és olyan muris részletek vannak, hogy még Királylány nélkül is olykor-olykor átlapoztam:o)
Királylány születésnapja közeledik. Újabb Findus-mesék már fázva várakoznak. Nem tehetek róla, hogy a garázsban biza hideg van:o)




És ha már könyv és rajzok,.....Szegedi Katalin munkájának nagy csodálója vagyok. Egyetlen probléma, hogy az általa illusztrált könyvek egyenlőre nagyon távol állnak Királylánytól:o(

szerda, január 19, 2011

Krumplicsibe, nem recept:o)

Mikor Királylányt vártuk bolondja voltam a Waldorf babáknak. Tetszett az egyszerűségük, a sokféleségük, puhaságuk. Addig néztem őket a neten, hogy a végén egyet se vettem. Készítésükkel sem próbálkoztam. Maradt a bolti anyag baba jó nagy szemekkel és csókos szájjal. Belenyugodtam. Aztán jöttek a Pony-k! Az első közösségi élmény (nevezzük családi napközinek) hozta magával ezeket a főleg rózsaszínben pompázó csodalovakat. Hát legyen.
Királylány ovis lett, mikor elkapta őt a Barbie-őrület. Őrület!
Mi lesz így a kreativitással? Az egészséges énképpel? A szépérzékkel? Vajon ez a sok anorexiás, nylonba öltöztetett kebellcsoda milyen hatással lesz az én csibémre?!

A konyhapadlón ülve etetem Ircipircit. Vannak pillanatok, mikor az asztal túl messzinek bizonyul és egyébként is a sütőben izzadó viaszos birsalmákat így jobban látni. A csodálatos illatról nem is beszélve. Királylány betoppan, újabb rózsaszín csodafodor követi vékonyka lábait. Nyílik a kamra ajtó és előgurulnak a krumplik. Pár darab csíra lehull és ahogy a földön pattognak úgy szökik magasba szemöldököm.
A krumplik ádáz kergetőzésbe kezdenek, pattognak és pörögnek. Egyikük megbújik a hátam mögött. Egy másikat Ircipirci kap el, csücsörít.
A konyhában marad mindenki!-emelem fel hangom, de Királylány virágos sapkájába gyűjti a krumplikat és már libben is ki az étkezőbe, körbeforog, dudorászik. A sapka amorf alakot ölt, lapul a táncoló kis testhez.
Nézd anya a „kiscsibék” teljesen megnyugodtak ettől a szép, virágos sapitól!-mondja mosolygós szemekkel a lányom.

Takarítás közben a járóka alatt találtam egy krumplit, mellette egy fehér, tűsarkú Barbie-csizma feküdt. Nincs itt semmi gond.


kedd, január 18, 2011

Játszottunk

A játék lezárult!
Ma megérkeztek, hazaértek a babszem-babák:o)
...szépség, könnyedség, babaillat és báj.
Mond meg a néninek, hogy a lányaidnak tetszenek-jelentette ki Királylány miközben gyöngyről gyöngyre vizsgálta a babácskát. Erős lámpafénynél, hogy csillogjon, ami csilloghat. Ircipirci csak messziről nézhette,....kezecskéje inkább a vizes ruhákat huzkodta le a szárítóról.







hétfő, január 17, 2011

(Sárga)borsószem hercegkisasszony

Előfordult, hogy apukám főzött. Persze a gyermeki kíváncsiság mindig megkérdeztette velem, hogy mit eszünk majd ebédre. „Nem tudom, elkezdem és majd lesz belőle valami. A főzés művészet.” Én meg szerettem azt a művészetet, valójában kevés olyan étel volt, amit nem szerettem. Azt hiszem, a sárgarépa főzelék volt az egyetlen ilyen. Bár ezt is inkább az óvodában utáltam meg, ahol igen gyakran tették elénk és az egyszerűen nem akart lecsúszni a torkomon :o/

Szerettem szinte mindent (kivéve persze a fenn említett sárgarépás cuccot) és nem volt ez máshogy a sárga, sűrű, kenhető állagú sárgaborsó főzelékkel sem, amihez mindig 3 kocka husi járt. Igen, 3 kocka, noha én rendszerint abba reménykedtem, hogy egyszer mégis négyet kapok. Ez a 3-as szám amolyan bűvös szám lehetett a konyhán, mert a reggelinél is mindenki csak 3 cikk paradicsomot kapott.

Aztán megszűntek a sárgaborsós élmények. Pontosabban, ha baráti társaságban szóba is került egy-egy régi történet kapcsán, mindig finnyásan görbültek a szájak.

Ha kiskoromban nem is, később már én is láttam a „művészetet” a főzésben. És nem csak láttam, de szerettem művész lenni, aki létrehoz, megformál, elvarázsol. 

Mostanában van időm művészkedni. Amolyan kísérletező művész vagyok, aki nem elégszik meg egy stílussal, mindig újra vágyik, elless, tanul. Kutat és megfigyel. Így vagyok én a vegetariánus konyhával. Mert noha mi húsevő család vagyunk és ebben semmi kivetnivalót nem látok. Sőt jelen pillanatban hiszem, hogy ez így helyes,….elkápráztat a köretek azon gazdagsága, amit újságokban, könyveimben (férjem tudna csak igazán mesélni receptes könyveimről és a velük töltött időmről) és blogokon vegáktól látok. /természetesen nem csak a köretek változatossága, de azoknak hála kezdtem el foglalkozni a témával/

Egy újságban (Ízek és Érzések) bukkantam rá egy sárgaborsós (öreg cimbora) receptre és nem hagyott nyugodni, míg ki nem próbáltam. A recept ugyanis nekem, krumpli-tészta-rizs embernek maga volt a kihívás. No, nem a bonyolultsága miatt (mindjárt láthatod, hogy a recept több mint egyszerű) hanem a formától, ahogy az összetevők szerepelnek benne.

Sárgaborsós palacsinta káposztás töltelékkel

150 gr sárgaborsó
150 gr rizs /noha a recept barnát ír és valószínűleg úgy sokkal egészségesebb én fehérrel csináltam, az volt itthon/
kurkuma
fehér bors
1 db kisebb fehérkáposzta legyalulva /imádom késsel farigcsálni a vékonyka szeleteket, így én ezt a folyamatot, noha elég időigényes soha nem próbáltam meg máshogy megoldani/
2 db répa julienne-re vágva vagy nagylyukú reszelőn lereszelve
1 nagyobb vöröshagyma vékony cikkekre vágva
1 pohár joghurt
1 gerezd fokhagyma
olaj (mostanában én inkább kókuszzsírt használok)

A sárgaborsót és a rizst külön-külön tálban egy éjszakára beáztattam. Reggel a vizet leöntöttem a két tál tartalmát összevegyítettem és annyi vízzel öntöttem fel, hogy az egy picit ellepje. Botmixerrel  az egészet összeturmixoltam. (te jó ég, ebből meg mi lesz). A botmixer probléma nélkül vitte a nyers, ázott sárgaborsót és a rizsszemeket is. A végére sűrű, palacsintatészta-szerű masszát kaptam (kissé habos ázott mag-szagú lével). A masszát sóztam, pici borsot szórtam bele és egy leheletnyi kurkumát (ebből tettem volna többet is, de a gyerekek miatt nem mertem). A massza pihent egy kicsit, míg a tölteléknek való zöldségeket (hagyma, répa, káposzta) felszeleteltem. Aztán elő a palacsintasütővel és a masszából palacsintákat sütöttem (ez a mennyiség kb. 8 palacsintához elég). Míg a palik készültek , kevés olajon, lassú tűzön, többször kevergetés mellett megfonnyasztottam a zöldségeket.
A tányérra egy félbehajtott palacsinta került a hasában a zöldséges töltelékkel. A tetejére fokhagymás tejfölt csöpögtethetett, aki akart. 

Nyámi lett-mondta a lányom. A vendégünk repetázott és a férj is elégedett volt az ebéd végén.
Azt hiszem legközelebb csípősebb öntettel, erősebb fűszerezésű, esetleg husis töltelékkel fogok próbálkozni:oP A sárgaborsó meg visszatért,…hozzánk biztosan:o)


vasárnap, január 09, 2011

Lelkem levegő - ZAZ

Nem kell keresgélni,..... szembe jön, rádköszön és nem enged.
Most éppen a HVG-ből. Hihetetlen,....csak egy kis kíváncsiság és a lelkemben tartom. Felszabadít és rabul ejt. Boldoggá tesz, közben hideg markában tartja szívem. Bohókás, de amint ezt leírtam már inkább bájosnak gondolom. Olyan mint ha még fel se nőttem volna,...meleg takaró alatt hallgatom szüleim munkába készülődését. Biztonság. Másfelől meg tiszta erotika, bujaság és önkívület.
Nem kell keresgélni, a kincsek szembe jönnek. Franciaország legjobb női hangja.



szombat, január 08, 2011

Játék

Férj a kanapén alszik, szemüvege kissé lecsúszva. Mellkasán Ircipirci szuszog lassan és egyenletesen. Jobb lába lelóg, rajta a rózsaszín sportcipő-utánzat (tutyi),...nagyon menő, színben tökéletesen illik a nyálkendőjéhez. Pár év múlva majd a nyaksál és a körömcipő színén mélázok, a kistáskáról nem is beszélve:o) Most azonban a rózsaszín tutyiban érik a kezdetleges lábszag, melynek minden molekuláját beszippantom majd a fürdéshez készülődve. Pfujj de büdös, mondom nevetve és grimaszt vágva nézem majd Ircipircit, aki szemcsillogva mutatja felső metszőit és lehet még sikongat is hozzá.
A földön Királylány „ágyazott” meg magának. Jógamatracom elfoglalva a kispárnáján fekszik nyakig betakarva. Így ebéd után a gyerekszoba titkos szörnyeket rejt. Sokkal barátságosabb a nappali :o) Fején a haja néhol már izzadtan tapad a halántékára. Mint barna kis csigák. Azok az éti házas állatok melyeket a lekaszált, száradó fűkupacon láttunk garmadával eső után, mikor zöld szaga volt a levegőnek és sár tapadt a lábunkra meg a babakocsi kerekére. Királylány begyűjtött pár csigát és hazáig cipelte őket, hogy aztán a teraszon kibújva fedezzék fel és rágják össze a kerti kincseimet :o/ Amikor nem volt eső, „csiga-biga gyere ki”-től zengett az utca.

Kedves kép egy szombat délután.

Ismeretlen ismerősömmel „játszom”. Gyerek vagyok újra. Várakozom és izgulok noha még el sem kezdődött igazán. Majd most!
Lányaimról írok,....ő meg ez alapján készít mindkettőjüknek egy-egy babszem babát:o) Gyönyörűt, varázserővel bírót, védelmezőt és szelídet. Terveim szerint a babák ott figyelnek majd az ágyak felett. Elkergetik a rossz álmokat, elsimítják a homlokráncokat mikor én nem vagyok ott. Meghallgat és tanácsot ad,....barát lesz és jó tündér :o)

Királylány:
kék búzavirág és sötétlila, hártyaszirmú szellőrózsa
a tenger hullámain megcsillanó napsugár
nyári vihar, homok
zsizsegő kabóca a fenyőfán

Dühös sikoly
meztelen babák
és rozsdafarkú a háztető alján

Ircipirci
picinyke vad árvácska a magas fűben
téli ágba kapaszkodó cinke
almafa virága
barka selymes „teste” a markomban
napfelkelte
csillogó nagy szem pár
hideg kezecske

A végeredmény, amennyiben ahhoz az alkotó engedélyt ad, itt lesz a blogon
Ugye, te is kíváncsi vagy?!




péntek, január 07, 2011

Torta tej és tojás nélkül – Ircipirci egy éves!

Királylány egy éves születésnapján elrohantunka cukrászdába és hazahoztuk a katicának álcázott tortát. Volt benne minden, ami egy tortába lenni szokott. Túláradó érzelmeimet pedig belerejtettem a gyertyába miközbe azt a torta közepébe böktem.

Ircipircinél ez már nem így zajlott. És nem azért, mert mindenáron be szerettem volna bizonyítani, hogy én biza jó anya vagyok és ha kell átvedlek igazi cukrásznak hanem, mert jelenleg ünnepeltünk tejmentes diétán van. A cukrászdák polcain nem roskadoznak efféle édességek, a meglevő tonnányi recepteskönyvemben se gyakori. Így hát elő a laptoppal és irány a virtuális receptlesés. Pár napot vett igénybe (nem sokkolódni, közben más dolgom is akadt bőven és hát maximálisan maximalista voltam a célom tekintetében) mire rátaláltam több hasonló receptre melyekből kiválogatva, alakítgatva megszületett a „mű”:o) ….bevallom, nagyon jól esett kísérletezni, ügyködni és bízni abban, hogy csodás lesz a tortácska.

A tészta:
20 dkg liszt
8 dkg barna nádcukor
fél dl olaj
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csapott teáskanál sütőpor
2 zacsi vaníliás cukor
1 evőkanál 10%-os ecet
2 dl víz

A felsoroltakat összekevertem, kimargarinozott, kilisztezett tortaformába (kicsi forma 16-18 cm-es átmérővel) öntöttem és előmelegített (180° C) légkeveréses sütőben 30'-ig sütöttem (tűpróbával azért a vége felé ellenőriztem).
A tészta nem kell meg túlságosan, de pont annyira igen, hogy szép kupolaformája legyen és bőven ketté, de akár három felé is vágható.

Krém:
3 dl zabtej (lehet rizs vagy szója is)
1 csomag főzhető vaníliás pudingpor
3 evőkanál cukor
fél csomag biogesztenye (nincs benne más csak nádcukor meg gesztenye)

A pudingot a szokásos módon (lásd a pudingos zacsi hátoldalát) elkészítettem. Mikor egy picit meghült a gesztenyét hozzámorzsoltam. Bevallom nem volt vele kedvem pepecselni ezért nem törekedtem arra, hogy homogén masszát kapjak,....a gesztenyemassza csomócskákat alkotott a pudingban és én így is hagytam.
A kihűlt tésztát kivettem a formából, kettévgtam ( a tetejét is egy kicsit megvágtam, hogy a marcipánállatka ne essen hanyat) és megtöltöttem a krém nagy részével (egy pici kimaradt, nem akartam túl sokat tenni bele,...a maradékor elnyalogattam:oP )

A tortát karob mázzal vontam be. Ettől a lépéstől féltem a legjobban. Részben azért, mert láttam, hogy a torta máz nélkül is tetszetős és eddigi tortabevonós próbálkozásaim mindig kudarcba fulladtak.

A máz gyorsan elkészült:
15 dkg margarin (Liga, abban nincs tejszármazék)
10 dkg nádcukor
5 dkg karobpor

A margarint felolvasztottam. Zsupsz bele a cukor majd nemsokára rá a karobpor. Mikor a máz szép, keverhető lett hülni hagytam. Langyos állapotában öntöttem a tortára és kanállal igazgattam el (főleg a torta oldalán) a mázat. A kész kis torta pihenni tért a kamrába:o)
Pár óra múlva dekoráltam kb fél perc alatt:o) Egy kis maradék gesztenyét reszeltem a tetejére, erre a reszelékre került a marcipán mókus (Ircipirci a mókuskát párszor a földhöz csapta, Királylány megsajnálta és a gyomrába menekítette.) és az egy szál, de annál peckesebben álló gyertya :o)

A tortának nagy sikere volt. Ircipirci megevett egy teljes szeletett. Mindenki evett belőle és ha nem mondom nem is sejtette volna senki, hogy ez a torta „speciális”.





Pár remek link :o)
http://www.vegagyerek.hu/2008/12/gesztenyekrmes-torta-vegn.html
http://babakonyha.blog.hu/2009/04/06/elso_szulinapi_torta_tej_es_tojasmentes
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=78370