Feketeribizli pro és kontra

A feketeribizlis pite csak nekem ízlett. A ribizli miatt. A többieknek meg a ribizli miatt nem. Amit lerágtak az a tészta volt. OK, finom volt az is, de azért,......máskor tehetnék titokban, hogy ne lássam mit művelnek mikor az amúgy is izzadós időben kiszédülök a konyhából.

Ribizli őnagyságát ebben a formában elfelejtjük, de maga a tészta sikere és elkészítésének egyszerűsége arra késztet, hogy legközelebb más gyümölccsel párosítsam.

Az eredeti receptet Ircipirci miatt módosítani kellett, de maradok is emellett, mert remek lett :o)

50 dkg feketribizli

2 dkg kókuszolaj vagy tejmentes margarin (pl Liga)

2,5 dl kókusztej (édes) – sztem a dobozban melyet használtam csak 2 dl volt, de így is elég lett
1 tojás
1 dl olaj
1,5 dl cukor
3,5 dl rétesliszt

1 zacskó sütőpor

A ribizlit mosás, enyhe szárítás után egy sütőpapírral bélelt, a sütőpapírt enyhén kivajazott piteformába tettem. A tészta nedves és száraz hozzávalóit külön-külön összekevertem majd vegyítettem. Galuskatészta-szerű anyagot kaptam, melyet könnyű volt eloszlatni a ribizlin.

180°C-on (előmelegített) sütöttem 25-30 percig majd tányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam a kész pitéről.

Befőzés indul!

Közepes méretű meggyfánk igazi hős. Míg 4 másik társát teljesen elpusztította az ádáz monília, ő megúszta kisebb ágvesztéssel. Rendületlenül terem. Olykor keveset, olykor kicsit többet és néha rengeteget. Az idén pl 15 kg-t, amit sikerült az utolsó percben, jó éretten leszedni szakadó esőben. Minden évben mikor elővesszük a létrát és túlcsordul bennünk a vágy, hogy akkor MOST meggyszedés az eső elered. De mi szedtük és szedtük.

Aztán lett belőle pite, lekvár és csatni.

(Nyersen is ettünk belőle jócskán Ircipircivel, mert kettőnk száját nem húzta össze a kellemes fanyarság.)

Ha egy férfi otthonosan mozog a konyhában azt én nagyon szeretem. Ha mindezt fűszerezi (a konyhában ezt egyébként könnyű) némi tehetséggel,....nos, az nekem feledtébb szimpatikus. Találtam is egy ilyen férfias blogot tele csupa finomsággal.

Ki is próbáltam pár meggyes receptet,...nagy sikerrel.

Az idén először készítettem csatnit (chutney). Meggyes-rozmaringosat ráadásul. Hmmmmm, érdekes kombináció. A végeredmény illatos és nagyon finom!

Meggyes-rozmaringos csatni ( a fenn említett blogról)

Hozzávalók: 1,5 kg meggy, 20 dkg vöröshagyma, 1 csomag mazsola, 30 dkg cukor, 2,5 dl málnaecet, 1-2 szál friss rozmaring, két teáskanál őrölt gyömbér, só

A meggyet magozzunk ki, tegyük egy nagy lábasba és adjuk hozzá a következő anyagokat: a nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, a mazsolát, a cukrot, a málnaecetet (ha nincs, akkor borecetet), a friss rozmaringot, az őrölt gyömbért és ízlés szerint sót. Állandó kevergetés közben főzzük 40-45 percig. Ha csípősre szeretnénk készíteni, akkor 1-1 darab erős paprikát is tehetünk bele.

Tettünk el rumos meggyet, mely új nevet kapott alkoholt kerülő ámde, a humort kedvelő barátnémnak hála :o)

Fél literes üvegbe rétegesen teszek barnacukrot és meggyet. A meggyet elég szorossan helyezem el és kb 7-8 ek. barnacukor kerül az üvegbe. A végén 0.5dl rummal öntöm le. Az üveget lezárva mehet is a polcra.

Mi teában (18 éven felülieknek) és sütiben szeretjük.

Anyósom a lekvárokat celofánnal zárta és két celofán közé tartósítót tett.

Nálunk a családban az üveget kupakkal fedjük és azt 5-10 percre a fejére fordítjuk. (Ezt a remek húzást nem Kaldeneker úrtól tanultam :oP)

Emlékszem gyerekkoromban apukám fél napon át mosta az üvegeket a különböző finomságokhoz. Az üvegek csíramentesítése nálunk is elsődleges. Valamint a romlott gyümölcsök kiiktatása. Mindezen trükkök felhasználásával romlásmentesen található a polucainkon akár 2 éves lekvár is:o)

És hogy az idei kezdet mégjobb legyen,....most először próbáltam ki (igaz, azt feketeribizli lekvárnál) a sűrítést (és most lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire igazi lekvár így) zselatin (A zselatint ipari keretek közt a húsipar, és a bőrgyártás melléktermékeként állítják elő, elsősorban bőrből, sertés- és szarvasmarhacsontokból.) helyett agaragarral (tengeri vörösmoszatból nyert sürítő). A végeredménnyel elégedett vagyok noha ügyködésem alatt az egykoron látogatott mikrobiológiai gyakorlatok jutottak az eszembe. (táptalajba használják az agaragart)

Tavaly Királylány csodaszép sárgabarackokat rajzolt, hogy jelölni tudjuk a baracklekváros üvegeket. Idén nem volt kedve kreatívkodni így nyomtattam, ragasztottam és ha nem is textilből , de sima szalvétával dekoráltam:o)

….és még nincs vége!