hétfő, október 31, 2011

Őszi intermezzo


Ha meg lehetne állítani a pillanatot, akkor nem lenne pillanat.
Ülök a kormány mögött, túl egy gyomorgörcsön, mert kiintett a rendőr. Aztán míg lassítottam újra intette, hogy mehetek tovább. Talán mást szemelt ki,...vagy a két hortyogó aprólelket vette észre a hátsó ülésen,....
Pár kilóméterrel később jobb oldalt lenyugvó napszínű kukoricaföld, balra már a barnán terpeszkedő tarló. Előttem a tejüvegre rajzolt út az egyre halványodó fákkal. Benzinszag és motordübörgés, de én érzem a nedves föld szagát és a csípős őszi levegőt az arcomon. A pillanatból emlék lett.


Díszbirs az avarban (kertünkben)....



…..az elmúlás is lehet gyönyörű (ugyan ott).