csütörtök, november 10, 2011

Köd

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.



Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.

Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár.

A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van..."



Fekete István

Erre is jó a Facebook, hogy ilyen idézet eljusson az emberhez,...baráttól, barátig. Én is ott akadtam rá, megosztom hát veled itt (is).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése