Ovis torta

Találtam egy paleo cukrászdát, ami tökéletes választásnak tűnt számunkra. Az ott készült tortákban ugyanis se tejszármazék, se szója és még fehér cukor sincs. A hazahozott kóstolótól azonban Ircipirci arcocskája mégis pirosra váltott. (Gyanítom, hogy  ghí van benne,...esetleg más, amit nem sejtek mi lehet.) Így az oviba vitt torta is a mi konyhánkból került ki. (Szerencsére ez a mi ovinkban nem tilos,...ilyen szituációkban pl az egyetlen járható út.)

A torta alapja egy egyszerű répatorta volt.

15 dkg sárgarépa
8 dkg kókuszvirág cukor (enyhe karamella ízű)
2 tojás
pici citromlé
fél kávéskanál sütőpor
3 dkg tönkölyliszt

csipetnyi fahéj,

vanília (fél rúdnyi)
kókuszzsír a tortaforma (pici 8 személyes) kikenéséhez.

A tojásfehérjét csipett sóval kemény habbá vertem. A tojássárgáját habosra kevertem a cukorral majd a többi fennmaradt hozzávalóval. Sűrű masszát kaptam, amit a tojásfehérje habjával lazítottam. A kizsírozott tortaformába öntve előmelegített sütőben 170°C-on kb 40 percig (tűpróba!!!!) sütöttem.

Míg a tortácska hült elkészítettem a mázat.

kb 10 dkg olvasztott kókuszzsírba tettem egy maréknyi reszelt paleocsokit (tej, szója és cukormentes), másfél deci krémes kókusztejszint (Cocomas), kókuszcukrot, mert gyerekeknek készült és a csokitól egyébként keserű lenne.

A folyékony massza hülés közben szilárdul és hidegen szépen kenhető krém lett belőle. A pillangókat és a katicát a közeli cukrászdában vettük. A díszítéssel általában úgy vagyok, hogy a kevesebb sokszor több.

(A torta simán készíthető sima lisztből és fehér cukorból, vajjal ha ez nem okoz egészségügyi és elvi problémát:o) )

Búékolás után szülinap

BÚÉK meg ilyenek.

Nézem az általam olvasott blogokat tele összegzésekkel, visszatekintésekkel, jókívánságokkal. (Itt most /sem/ lesz ilyen.)

Nekem az új év kezdeteket hoz. Tavaly változásokat vártam és jöttek. Igaz nem ott, nem úgy és nem akkor mikor vártam, de lettek és örülök nekik.

Januárban lehet tervezni, lehet új kezdeteket álmodni és álmodozni.

És aztán nagyon korán lehet ünnepelni. Pl Ircipirci újabb születésnapját:o)

Ő a család csodabogara. Aki semmit sem az előírtak szerint tesz, semmit sem időre és semmit sem úgy ahogy azt várják. Ircipircinek varázsereje van-mondta Királylány egyik barátnője. És valóban az van. Tanít nekünk türelmet, kitartást, szeretetet, ragaszkodást és mutat nekünk utat.

Ma nagyon boldog volt a mi 3 évesünk. Kapott kiskonyhát, könyvet és a nővére megrajzolta „szerelmét” Bogyót azaz Bobót, hogy az ünnepelt szavaival éljek.

És aztán jött a torta. Szolíd, rusztikus, négyszögletes és szerencsére nagyon finom!

Ircipirci pedig hallgatta a dalunk, tapsolt, gyertyát fújt és sok tortát evett,....vacsora után is:o)

Ennek a sütőtöktortának valójában cseppnyi sütőtökíze sincs. Pedig mi nagyon szeretjük. Inkább a torta színét javítja. Az eredeti receptet itt-ott módosítottam.

Így készült:

10 dkg mandulát (nem vettem le a barna héját)

3 dkg kókuszreszeléket aprítógépben lisztszerűvé daráltam. Ebbe a darálékba került bele

1 csipet szódabikarbóna

1 tk fahéj

csipetnyi szegfűbors

csipet só

2 evőkanál szőlőmagolaj

6 tojás, melyeket előzőleg egy picit felvertem

8 dkg cukor (nyírfacukor)

15 dkg sütőtökpüré (A tök titokban sült, mert a lányok megtámadták volna még mielőtt tortába kerül.)

Palacsintatésztaszerű masszát kaptam melyet 3 adagban sütöttem meg egy 24x24cm-es szilikon –nem kedvelem, de most erre esett a választás- tepsiben. A tészta egyenként max 0,5 cm-es volt. 180° C-on 15 perc alatt készre sült és kiborítva mehetett egy újabb lap sülni.

A krémhez nálunk 10 dkg törökmogyorót daráltam le miután a sütőben egy picit megpirítottam és a barna héját ledörzsöltem,....kb 10 másodperces művelet így, pirítás után.

10 dkg kókuszolajat (felmelegítettem, hogy folyékony legyen)

10 dkg kókusztejszint

1 narancs reszelt héját

7 dkg cukrot (most debütált nálunk a kíváncsiságom kielégítve a karamellásan édes és gyönyörűen barnás kókuszvirág cukor)

és 15 dkg sütőtökpürét kevertem simára.

(Az eredeti recept 20 dkg kókuszolajat ír elő és akkor valószínűleg hülés után a krém szilárdabb lett volna, de anno én a vaj mennyiségét is inkább feleztem,....most is elégnek bizonyult a fele mennyiség.)

A hideg tortalapokat megkentem a hideg krémmel és csak a szokás miatt kb fél órát pihent hidegen.

Milyen lett?

Finom. Könnyen szeletelhető. Kellően édes és az ünnepeltnek megunhatatlan.

Pita

8 darabhoz:

450 gr fehér tönkölyliszt (lehet pl sima búza is),

1 zacskó instant élesztő (500gr lisztre kalibrálva),

1 ek cukor,

1 ½ kk só,

2 ek olívaolaj,

310ml langyos víz.

A hozzávalókból egy jócskán kidolgozott lágy tésztát készítünk. Olajjal megkenve a tetejét másfél órát pihentetjük. A megkellt tésztát 8 gombócra osztjuk majd 20 perc pihentetés után ellapogatjuk. A lapogatást simén kézzel csináltam ekkor már erősen lisztezve a felületet és a tésztát is, mert ragadt, de csak a felületét,..nem gyúrtam újra! Újabb pár perces pihenő után (addig előmelegítjük a sütőt 250C-ra) a piték 3-5 perc alatt megsültek és mint haragos békák felpuffadtak:o)

A legnagyobb tepsiben sütöttem egyszerre négyet. Mivel a tepsi a sütővel együtt melegedett nem kellett rákenni semmit, nem ért rá ott ragadni a nagy forróságtól a tészta.

A zsebes kenyér akkora sikert aratott, hogy Királylány kettőt tömött magába és Ircipirci is egy teljeset megevett. A belsejében most fűszeres csirkemell volt sok zöldséggel és az elhagyhatatlan paradicsomszósszal.

Lesz még pita a mi utcánkban:o)

Turmix-palacsinta

Sokat próbálkoztam már tejmentességünk óta a palacsintatésztával. És nagyon finom palacsintákat sikerült már sütnöm, de valahogy egyik sem volt A palacsinta. Történt aztán pár hete, hogy nekiálltam palacsintát sütni és kiderült, hogy alapvető nyersanyagok hiányoznak.

Az ember lánya ilyenkor felöltözteti a gyerekeket, bevágja őket az autóba vagy elbicikliznek a közeli boltba. Most viszont nagyon jókedvűen játszottak, a kályhába éppen, hogy begyújtottunk és nagyon nem volt kedvem kilépni az egyébként szeretet őszi utcára.

Ami van alapon, hirtelen ötletből a turmixba dobáltam:

3 tojást (a héját nem, az ment a komposztra)

kb 6 ek mogyoróolajat (mmmmmmmmmm, fogadok, hogy ez az egyik olyan összetevő, amelytől A palacsinta A lett)

pici sót,

4 ek gesztenyelisztet (második titkos összetevő)

6 ek fehér tönkölylisztet,

1 kk szódabikarbónát (foszfátmentes kapható pl a Müllerben)

és annyi rizstejet, hogy a megfelelő sűrűségű tésztát kapjuk.

Csomómentesre és tökéletesre turmixolódott:o)

/cukor nem kell, mert a rizstej édes, szénsavas víz sem kell, ez sem volt a háznál/

A szokásos módon sütöttem a palacsintákat,.....még merőkanál sem kelllett,....a turmixedényből öntögettem bele a palacsintasütőbe:o)

Lányok az illatra odagyűltek és már langyosan kenegették a lekvárokat. Legnagyobb megdöbbenésemre a végén üres palacsintát ettek. „Anya, isteni a tésztája”-mondta a nagylányom.

Pár db maradt apának is. Igaz, mire ő ette már hideg volt a tészta, de puha maradt és finom.

Ajvár, ... naplemente az üvegben

Köret, amit nem tudok megunni. Csak az igazi ízvilág megtalálása jelenthet problémát, mert az ajvárra tényleg igaz, hogy ahány háziasszony annyi féle recept.

Lehet, hogy a receptek változatossága miatt hasonlítják egyesek darabos ketchuphoz mások meg a zákuszkához? A lényeg, hogy nekem ezektől a hasonlatoktól feláll a szőr a hátamon. Az ajvár az ajvár,...szerb (szláv) paprikakrém, melynek az őse a paprikán, són és olajon kívül nem nagyon tartalmazott mást (jajj, most meg aztán nem rámondani, hogy paprikalekvár). Míg pl Szabadkán szívesen dobálnak bele pár szem paradicsomot én a makedón verziót szeretem, paradicsom nélkül.

Az ajvár elkészítése lehet macerás,...ezért jobb egyszerre egy nagyobb adaggal kezdeni és nem apránként nekiállni.

Hozzávalók:

5kg kápia paprika (törekedjünk, hogy vastag húsú legyen és ne akarjuk piros kaliforniai paprikával helyettesíteni)

2 kg padlizsán

só

olaj (bő fél liter)

1 kanálnyi ecet

(fokhagyma)

A legfinomabb ha a sütést a szabadban, vaslapon vagy grillen végezzük. De megteszi azért a konyhában lévő sütő is.

A paprikát megmossuk és megtöröljük (!) a száraz paprikákat egy tepsibe szorosan egymás mellé rakjuk és a sütőben megsütjük (180-200 C), hogy azok nagyobb foltokban megfeketedjenek. (Az 5 kg paprika szorosan egy más mellé fektetve 2 tepsit foglalt le. Mivel csak egy tepsim van én bevontam azt alufóliával- a kifolyó lé miatt-és az első adag után a helyére raktam a paprika másik felét.)

A megsült paprikákat tálba szedtem és letakartam, mert a párás meleg hatására a paprika összeesik a héja jobban elválik és könnyebb lesz lefejteni. A paprikákat sülés után ugyanis meg kell nyúzni és a csumát, magokat el kell távolítani. Az olajos, aranyló lére sincs szükségünk így a legegyszerűbb szűrőbe rakni, hogy lecsepegjen. Míg a paprikákat hámoztam a padlizsánokat a sütőbe raktam helyenként megszurkálva. A padlizsánokat is meg kell majd hámozni (simán lehúzható a héja) mikor már puhára sült.

Sok padlizsánkészítésben jártas háziasszony javasolja itt az egy napos csepegtetést. Én bevallom nem szerettem volna kétnaposra húzni, de kénytelen voltam, mert a gyerekek semmi izgalmasat nem láttak abban, hogy anya ajvárt készít. Így hát a sült alapanyagok a hűtőben csepegtek másnapig.

A megsült, meghámozott paprikát és padlizsánt másnap ledaráltam (nem ajánlom turmixolni, mert teljesen más lesz az állaga) és egy nagy fazékban feltettem főzni azaz inkább sütni. A masszához ugyanis sót kell adni (izlés szerint) és kisebb adagonként, de elég gyakran olajat. (Itt lehet beletenni pár gerezd fokhagymát,szintén darálva, de én nem tettem.) Az olaj most napraforgó olaj volt, de lévén mi nem nagyon fogyasztunk napraforgó olajat jövőre inkább olíva vagy szőlőmag olajjal próbálkozom.

Az ajvár akkor sült meg ha megváltozott a színe,...az élénk pirosból átmegy inkább vidám narancsba. A massza tapad a fakanálhoz és igen aktív keverést igényel.(Nálam ez ennél a mennyiségnél bő másfél óra volt,.....tovább tartott volna ha nem csepegtetem le a paprikát.)  Ekkor adtam én hozzá a két evőkanálnyi ecetet (20%-os sima ecet) és óvatosan belemertem a 3 decis üvegekbe, melyeket előtte alaposan kimostam és a meleg sütőben várakoztak (sterilizálódtak 100-120 C-on). 10 db üvegem lett. Az üvegeket kb fél centivel a karimától megtöltve visszatoltam a sütőbe és a tetejüket megfonnyasztottam (rendes kérget nem sütöttem rájuk, mert ahoz türelmetlen voltam) majd olajjal meglocsolva (1-2mm) „zártam” és kupakot tettem a tetejükre.

Szárazdunszt helyett én mostanában a sütőt használom, ahová visszatoltam az üvegeket, hogy a hülő sütőben várakozzanak másnapig.

Nem egész egy hónappal a művelet után már csak 8 üvegünk van. Ebből egy kóstolóba ment, amit ketten egy este alatt be is faltak. Lehet jövőre dupla mennyiséggel kell készülni?! (Abban az esetben a feléhez csípős paprikát is teszek.)

Sorbet-szerű a mi fagyink

2 érett banán és másfél citrom leve krémesre keverve, az aprítógép tartályában került be a mélyhűtőbe.
(Ez annyira egyszerű, már-már súrolja a "ciki leírni" határát.)
Pár óra múlva a konyhapulton, mikor picit olvadásnak indult és karalábévájóval tálkákba szedtem,...néztem ahogy a kicsi egyre merészebben nyalogatja, a nagy meg nem köt bele a "fagyi" elnevezésbe,.....
Érdemes kipróbálni eperrel vagy málnával is citrom helyett.
Hála az érett banánnak cukor nem kell:o)

Eper és kesu

Tavaly hatalmas mennyiségű epret szedtünk és miután rájöttünk, hogy előbb romlik mint megennénk lekvár lett belőle. Az idén valahogy észrevétlenül érkezett az eperszezon és mire feleszméltem már vége is lett. Ma vettem epret, de ennek már csillagászati ára van. Igaz finom édes, nem miniatűr, de nem is az a vízízű óriás.

Az epret legjobb eperként enni. Pontosabban én minden gyümölcsről ezt vallom és akkor készül belőle főtt étel vagy süti ha már unjuk nyersen vagy kezd nem túl bizalomgerjesztő lenni nyersen.

Egyik mániámnak hódolva recepteket keresgélek blogokon, újságokban,...így akadtam rá erre a remek nasira, amit tartok annyira egészségesnek, hogy gyorsan meg is csináltam. És tényleg gyorsan,..nem tart tovább mint pl tejszinhabot verni és az eperre pakolni és legalább annyira finom:o)

Ami kell hozzá az lényegében az eper és a kesudió (20dkg kesudió, 1 pohár víz, fél citrom leve, 1 ek méz összeturmixolva habosra) amit pohárban rétegezni is lehet, de lévén Ircipirci tépte a nadrágom és kezdett igazán mérges lenni, hogy a finom falat várat magára én csak az eperre kanalaztam a kesuhabot. A két lány megevett fél kg epret a fele habbal,....a hab másik felét majd elhasználom más gyümölcshöz, mert eperből már nem maradt:o/

(A kesudióban nagyon sok értékes tápanyag található: foszfor, kalcium, magnézium, vas, réz, cink, szelén, A- , B- és E-vitamin, béta-karotin, folsav.)

Kókuszlisztből finomat

Hónapokkal ezelőtt puszta kíváncsiságból vettem egy csomag kókuszlisztet. Volt egy csúfos próbálkozásom és csak a beszerzési ára miatt nem vágtam az egész csomagot a kukába. És milyen jól tettem!

A héten már ettek a lányok kókuszlisztes palacsintát!

3 tojás,

löttyentésnyi olaj (nálam szőlőmag olaj)

csipetnyi só

1 mk sütőpor (mk= mokkás és nem merő :oP )

1 dl (fél bögre) kókuszliszt

rizstejből annyi, hogy a sima palacsintatésztától valamivel sűrűbb tésztát kapjunk (első alkalommal felesbe használtam kókusz illetve zabpehely lisztet. Ez utóbbi miatt tapasztalatom szerint kevésbbé szakadós a palacsinta).

Cukor nem kell a tésztába, mert a rizstej eleve édes.

A palacsintákat kisebb kerámia serpenyőben sütöttem. (A kerámia nagy kedvencem lett,...ha nem is foglakozunk a teflonedények egészségtelenségével, ebbe még a teflonnál is kevesebb olaj szükséges.)

Kb 20 cm átmérőjű palacsintákat sütöttem a megszokott módon. (Ha a tésztát túl vastagra készítjük, vagy nem várjuk meg, hogy kellően átsüljön akkor szakad.)

Királylány kakaóval, Ircipirci mézzel eltett feketeribizli lekvárral ette. 3 darabot még az elején megmenekítettem a ház urának:o)

A palacsinta adta sikeren ma Ircipircinek kókuszlisztes pizzát sütöttem. A többieknek futár hozta. Én Ircipircijéből ettem. Nem mondom, hogy egy az egyben a klasszikus pizza ízvilága, de finom és bevallom tejmentességünk (és egy ideje gluténmentességünk) nem ok arra, hogy kínossan próbáljam a klasszikus ízeket ezzel a diétával klónozni. Teljesen elégedett vagyok ha új és finom ételeket készítek, melyeket örömmel fogyasztunk mindannyian. Ezt a kókuszos pizzát Ircipirci örömmel ette. Kell ennél több?

Recept:

3 tojás felverve

1 gerezd reszelt fokhagyma

½ kk sütőpor

½ bögre kókuszliszt

1 kk szárított oregánó és ugyan annyi szárított bazsalikom.

A kész tészta a palacsintatésztánál jelentősen sűrűbb, de még kenhető.  Az eredeti receptnél sütőpapírt javasolnak, de én azzal mindig pórul járok és nem tudom a tésztáról lekaparni. Így bármennyire nem kedvencem a szilikonos tepsit ma azt használtam (25x30 cm) sütőpapír és minden nélkül. 190 C-on sült a tészta 20 percet majd rákerült a paradicsompüré, kolbászkarikák és a kukorica (nálunk ennyi volt most a feltét), hogy visszakerülve a sütőbe még süljön 5-10 percet.

Nyuszi ül a fűben

A szomszéd kertje mindig zöldebb ha írígykedni támad kedvünk. (Ehhhh, a mi szomszédunkkal is ez volt a helyzet, mert ő a füvét már akkor öntözte, amikor nekünk még eszünkbe sem jutott a kerti csapot megnyitni) illetve mi vagyunk maga a tökély, ha mások kritizálásához támad kedvünk (És tényleg, a mi füvünk sokkal szebb lett benne sok kis apró virággal meg gazzal, de nekem a gaz is szép csak egy idő után ki kell huzgálni, mert úgy megerősödik, hogy nem viszi a fűnyíró és hasra esik benne a gyerek.)

Nem tudom miért pont Győzike,...illetve hogyne tudnám miért pont ő jutott eszembe ma ebédnél. Pontosabban az ő kisebbik lánya Virág. Anno, mikor minden percben ők folytak a TV-ben, hallottam azt a kedves „kritikát” miszerint tök ciki, hogy a 3 éves kislány cumizik és kézzel eszik. (Lelki szemeim előtt elképzeltem ahogy a kritizáló „bezzeg gyereke” már tökéletesen evett 1,5 évesen is késsel, villával miközben nem feledkezett meg a patyolat fehér asztalkendőt az ölébe teríteni.)

Bevallom akkor én is csak egy „bezzeg gyerek” anyukája voltam így ha nem is bólogattam fejleejtve, de legalább nem jöttem ki a sodromból.

Ma viszont ebédnél ketten voltunk „ciki gyerekemmel” és mosolyogva konstatáltam, hogy a nyulas rizotto (rizi-bizi vagy rizses akármi) nem az az étel, amit evőeszközel eszünk. A répát és egyébb finomságokat ugyanis sokkal izgiseb kézzel (!) válogatni a tányérből. És most dobpergés és székbe kapszkodás,.....a husidarabokat is sokkal egyszerűbb a gyerek szájába a kezemmel tuszkolni:oP

Ilyenkor persze örülök, hogy nem a fél világ olvassa blogom, hiszen hány kedves kis kritikát kapnék a „bezzeg gyerekek” unatkozó anyukáitól!

A nyulas rizsre feszített napirendünk miatt került sor. Gyors és finom,...ráadásul minden volt itthon.

(3-4 személyre):

0,5 kg nyúl gulyáshús (bumm bele minden, amit más dobozba nem illő)

2 szál répácska

2 szál zöldség (fehér répa, gyökér, kinél mi a becses neve)

2 marék fagyasztott zöldborsó

só

fehér bors

1 pohár (kb 2dl)

zsiradék (nálam kacsazsír)

A nyuszidarabokat a zsíron picit megsütöttem,.....felöntöttem egy kis vízzel. Hozzáaádtam a kockákra vágott zöldségeket, sóztam, borsoztam, fedő alatt pároltam.

A végén ráborítottam a megmosott rizst (gömbölyű) és még 1 pohárnyi vizet (egy másik pohárnyi még volt az edényben). Fedő alatt az egészet készre pároltam.

Nekem szigorúan erős paprikát kellett hozzá ennem:o)

Élesztős tönkölykenyér

Most vagyok abban az állapotban, amikor már nagyon írnom kell. Receptet írni keveset árt, de sokat használ mint nekem, mint másoknak.

Mióta nem eszem kenyeret (élesztőmenteset sem, mert lusta vagyok) és mióta én sütöm a család élesztős tönkölykenyerét, kevesebb kenyér fogy. Az elsőt nem kell magyaráznom:o/ A mondat második része női énemnél akár olyan gondolatokat is beindíthat, hogy rossz a kenyér, de ezt a család lelkesedését látva gyorsan elhesegetem. Maradjunk annyiban,  hogy mind a teljes kiörlésű liszt, mind maga a tönkölybúza miatt magasabb a fehérje és rost tartalma és gyorsabban telít. (és nincs benne 1000 adalékanyag hogy jó sok levegő legyen benne extraként)

(A tudományos magyarázat itt nem fog bekövetkezni, no nem azért, mert nem vagyok tisztában az esetlegesen bizonyított növénybiológiai és emberfiziológiai dolgokkal hanem, mert erről jó sok infó megtalálható más blogon és a drága jó Google-n.)

....valószínűleg ez a kenyér is ilyen-olyan formában megtalálható, de leírom, hogy melyik a MI KEDVENC KENYERÜNK mostanában.

250gr fehér tönkölybúza + 2,5dl víz + 1 csomag instant élesztő (esetleg 3 dkg friss élesztő) összekeverve, letakarva pihengél meleg helyen míg hólyagocskák nem jelennek meg rajta.

(Nem, nem tévedés, nincs benne se cukor, se méz,....semmi más a fent leírtakon kívül.)

Miután a fent elkészített tészta (inkább folyós mint kemény) hólyagosodik belekeverünk 250gr teljes kiörlésű tönkölybúzát és egy evőkanálnyi sót. Így közepesen kemény, jól gyúrható tésztát kapunk,...ha úgy ítéljük meg tehetünk még hozzá vizet (lisztfüggő). Gyurmázzuk a tésztát míg az összeáll szép kis gombócba. A gombócot békén hagyjuk vagy én pl veknivé formáztam és egy zsírpapírral kibélelt ovális, naaaagy jénaiba tettem. A jénait lefedtem és a tésztát bevagdosva (3 vágás keresztbe vagy egy hosszanti,...esetleg ha más ötleted támad művészi éned kibontakoztatására,...vagy Zorró bújik elő belőled,....lehet próbálkozni) hagytam azt kb duplájára kellni. Sütőben (nem tettem előmelegítettbe, hogy melegedéskor esélye legyen még megkellni) 180-200 C-on sütöttem 30-40 percig és kb a sülés vége előtt 5 perccel levettem a fedőt. Így nem lett az a házi jellegű ropogós héjú,...inkább bolti jellegű, puhább héjú kenyér született.

Férjem első ránézésre azt is hitte, hogy bóti kenyérről van szó. (Bótinál ne a helysírásomra összpontosíts inkább vedd észre kérlek az iróniát, amely mint lassan kiforrott kenyérsütőnél megjelenik nálam a bolti kenyér gondolatától.)

Kép: nincs (Lehetne csak lusta voltam fotózni. Majd legközelebb.)

                                                                            

Tönkölybúza kenyérke

Közel 1 kilós, élesztő nélküli finomság.

Mert Ircipirciről kiderült, hogy nem ehet búzát (sem), de eheti a tönkölyt :o) 

Anya meg éppen diétázik,...most nem csak azért, hogy jobban tessen magának a tükörben. Így valószínűleg az eredmény is figyelemreméltóbb lesz. (Úgy legyen.)

Tehát a kenyér:

6 ek olívaolaj

4 dl víz

2 tk só

1 tk cukor (nálunk nyírfacukor)

75 dkg teljes kiörlésű tönkölyliszt

1 tk szódabikarbóna

3 ek szezámmag

Géppel dagasztva a vizet picit pótolni kellett.

A tésztát formázva 180 C fokon sütöttem egy láboska víz társaságában.

Kb 45 perc alatt készre sült.

Sütés előtt:

Feketeribizli pro és kontra

A feketeribizlis pite csak nekem ízlett. A ribizli miatt. A többieknek meg a ribizli miatt nem. Amit lerágtak az a tészta volt. OK, finom volt az is, de azért,......máskor tehetnék titokban, hogy ne lássam mit művelnek mikor az amúgy is izzadós időben kiszédülök a konyhából.

Ribizli őnagyságát ebben a formában elfelejtjük, de maga a tészta sikere és elkészítésének egyszerűsége arra késztet, hogy legközelebb más gyümölccsel párosítsam.

Az eredeti receptet Ircipirci miatt módosítani kellett, de maradok is emellett, mert remek lett :o)

50 dkg feketribizli

2 dkg kókuszolaj vagy tejmentes margarin (pl Liga)

2,5 dl kókusztej (édes) – sztem a dobozban melyet használtam csak 2 dl volt, de így is elég lett
1 tojás
1 dl olaj
1,5 dl cukor
3,5 dl rétesliszt

1 zacskó sütőpor

A ribizlit mosás, enyhe szárítás után egy sütőpapírral bélelt, a sütőpapírt enyhén kivajazott piteformába tettem. A tészta nedves és száraz hozzávalóit külön-külön összekevertem majd vegyítettem. Galuskatészta-szerű anyagot kaptam, melyet könnyű volt eloszlatni a ribizlin.

180°C-on (előmelegített) sütöttem 25-30 percig majd tányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam a kész pitéről.

Befőzés indul!

Közepes méretű meggyfánk igazi hős. Míg 4 másik társát teljesen elpusztította az ádáz monília, ő megúszta kisebb ágvesztéssel. Rendületlenül terem. Olykor keveset, olykor kicsit többet és néha rengeteget. Az idén pl 15 kg-t, amit sikerült az utolsó percben, jó éretten leszedni szakadó esőben. Minden évben mikor elővesszük a létrát és túlcsordul bennünk a vágy, hogy akkor MOST meggyszedés az eső elered. De mi szedtük és szedtük.

Aztán lett belőle pite, lekvár és csatni.

(Nyersen is ettünk belőle jócskán Ircipircivel, mert kettőnk száját nem húzta össze a kellemes fanyarság.)

Ha egy férfi otthonosan mozog a konyhában azt én nagyon szeretem. Ha mindezt fűszerezi (a konyhában ezt egyébként könnyű) némi tehetséggel,....nos, az nekem feledtébb szimpatikus. Találtam is egy ilyen férfias blogot tele csupa finomsággal.

Ki is próbáltam pár meggyes receptet,...nagy sikerrel.

Az idén először készítettem csatnit (chutney). Meggyes-rozmaringosat ráadásul. Hmmmmm, érdekes kombináció. A végeredmény illatos és nagyon finom!

Meggyes-rozmaringos csatni ( a fenn említett blogról)

Hozzávalók: 1,5 kg meggy, 20 dkg vöröshagyma, 1 csomag mazsola, 30 dkg cukor, 2,5 dl málnaecet, 1-2 szál friss rozmaring, két teáskanál őrölt gyömbér, só

A meggyet magozzunk ki, tegyük egy nagy lábasba és adjuk hozzá a következő anyagokat: a nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, a mazsolát, a cukrot, a málnaecetet (ha nincs, akkor borecetet), a friss rozmaringot, az őrölt gyömbért és ízlés szerint sót. Állandó kevergetés közben főzzük 40-45 percig. Ha csípősre szeretnénk készíteni, akkor 1-1 darab erős paprikát is tehetünk bele.

Tettünk el rumos meggyet, mely új nevet kapott alkoholt kerülő ámde, a humort kedvelő barátnémnak hála :o)

Fél literes üvegbe rétegesen teszek barnacukrot és meggyet. A meggyet elég szorossan helyezem el és kb 7-8 ek. barnacukor kerül az üvegbe. A végén 0.5dl rummal öntöm le. Az üveget lezárva mehet is a polcra.

Mi teában (18 éven felülieknek) és sütiben szeretjük.

Anyósom a lekvárokat celofánnal zárta és két celofán közé tartósítót tett.

Nálunk a családban az üveget kupakkal fedjük és azt 5-10 percre a fejére fordítjuk. (Ezt a remek húzást nem Kaldeneker úrtól tanultam :oP)

Emlékszem gyerekkoromban apukám fél napon át mosta az üvegeket a különböző finomságokhoz. Az üvegek csíramentesítése nálunk is elsődleges. Valamint a romlott gyümölcsök kiiktatása. Mindezen trükkök felhasználásával romlásmentesen található a polucainkon akár 2 éves lekvár is:o)

És hogy az idei kezdet mégjobb legyen,....most először próbáltam ki (igaz, azt feketeribizli lekvárnál) a sűrítést (és most lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire igazi lekvár így) zselatin (A zselatint ipari keretek közt a húsipar, és a bőrgyártás melléktermékeként állítják elő, elsősorban bőrből, sertés- és szarvasmarhacsontokból.) helyett agaragarral (tengeri vörösmoszatból nyert sürítő). A végeredménnyel elégedett vagyok noha ügyködésem alatt az egykoron látogatott mikrobiológiai gyakorlatok jutottak az eszembe. (táptalajba használják az agaragart)

Tavaly Királylány csodaszép sárgabarackokat rajzolt, hogy jelölni tudjuk a baracklekváros üvegeket. Idén nem volt kedve kreatívkodni így nyomtattam, ragasztottam és ha nem is textilből , de sima szalvétával dekoráltam:o)

….és még nincs vége!

Dé mint datolya

Annyira egyszerű, hogy gyereknek sem elég érdekes az elkészítése. Mégis olyan finom, hogy kicsik és nagyok is élvezettel ették volna, ha..... Ha lehetőségük lett volna rá.

Történt ugyanis, hogy én ezeket a golyókat egy nagyon kedves ismerősöm búcsúbulijára vittem. Férj és a nagylányom csak egy golyót kaptak megfelezve,....várták haza a maradékot. Hiába.

A talált recept sem túl bonyolult, de idő hiányában (nem tudtam elszaladni a boltba) az enyém annál is egyszerűbb:oP

Magozz ki 25 dkg datolyát (kerestem frisset, de kb a 4. boltba találtam cirka 6 szemet),... és vegyítsd dióval (a recept szerint szintén 25 dekányival, de nálam dióból azért maradt). Turmixold össze (inkább aprítógépben mint turmixban csak hogy precíz legyek) és a kapott masszából formázz pici (kis falatnyi) golyókat.

A dió zsírossága miatt a massza ragacsos, de simán formázható.

A datolya mézédes, így felesleges bele cukrot tenni. Hurrá!

Ha nagyon ráérsz, mehet bele pici fahéj, citromhéj vagy egyéb finomság, de hidd el így is tökéletes.

….a dicsérő szavak után meg csak mosolyogj sejtelmesen ha nem szeretnéd elárulni, hogy a nyersanyag beszerzése vette el a legtöbb időd.

Torta tej és tojás nélkül – Ircipirci egy éves!

Királylány egy éves születésnapján elrohantunka cukrászdába és hazahoztuk a katicának álcázott tortát. Volt benne minden, ami egy tortába lenni szokott. Túláradó érzelmeimet pedig belerejtettem a gyertyába miközbe azt a torta közepébe böktem.

Ircipircinél ez már nem így zajlott. És nem azért, mert mindenáron be szerettem volna bizonyítani, hogy én biza jó anya vagyok és ha kell átvedlek igazi cukrásznak hanem, mert jelenleg ünnepeltünk tejmentes diétán van. A cukrászdák polcain nem roskadoznak efféle édességek, a meglevő tonnányi recepteskönyvemben se gyakori. Így hát elő a laptoppal és irány a virtuális receptlesés. Pár napot vett igénybe (nem sokkolódni, közben más dolgom is akadt bőven és hát maximálisan maximalista voltam a célom tekintetében) mire rátaláltam több hasonló receptre melyekből kiválogatva, alakítgatva megszületett a „mű”:o) ….bevallom, nagyon jól esett kísérletezni, ügyködni és bízni abban, hogy csodás lesz a tortácska.

A tészta:

20 dkg liszt

8 dkg barna nádcukor

fél dl olaj

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

1 csapott teáskanál sütőpor

2 zacsi vaníliás cukor

1 evőkanál 10%-os ecet

2 dl víz

A felsoroltakat összekevertem, kimargarinozott, kilisztezett tortaformába (kicsi forma 16-18 cm-es átmérővel) öntöttem és előmelegített (180° C) légkeveréses sütőben 30'-ig sütöttem (tűpróbával azért a vége felé ellenőriztem).

A tészta nem kell meg túlságosan, de pont annyira igen, hogy szép kupolaformája legyen és bőven ketté, de akár három felé is vágható.

Krém:

3 dl zabtej (lehet rizs vagy szója is)

1 csomag főzhető vaníliás pudingpor

3 evőkanál cukor

fél csomag biogesztenye (nincs benne más csak nádcukor meg gesztenye)

A pudingot a szokásos módon (lásd a pudingos zacsi hátoldalát) elkészítettem. Mikor egy picit meghült a gesztenyét hozzámorzsoltam. Bevallom nem volt vele kedvem pepecselni ezért nem törekedtem arra, hogy homogén masszát kapjak,....a gesztenyemassza csomócskákat alkotott a pudingban és én így is hagytam.

A kihűlt tésztát kivettem a formából, kettévgtam ( a tetejét is egy kicsit megvágtam, hogy a marcipánállatka ne essen hanyat) és megtöltöttem a krém nagy részével (egy pici kimaradt, nem akartam túl sokat tenni bele,...a maradékor elnyalogattam:oP )

A tortát karob mázzal vontam be. Ettől a lépéstől féltem a legjobban. Részben azért, mert láttam, hogy a torta máz nélkül is tetszetős és eddigi tortabevonós próbálkozásaim mindig kudarcba fulladtak.

A máz gyorsan elkészült:

15 dkg margarin (Liga, abban nincs tejszármazék)

10 dkg nádcukor

5 dkg karobpor

A margarint felolvasztottam. Zsupsz bele a cukor majd nemsokára rá a karobpor. Mikor a máz szép, keverhető lett hülni hagytam. Langyos állapotában öntöttem a tortára és kanállal igazgattam el (főleg a torta oldalán) a mázat. A kész kis torta pihenni tért a kamrába:o)

Pár óra múlva dekoráltam kb fél perc alatt:o) Egy kis maradék gesztenyét reszeltem a tetejére, erre a reszelékre került a marcipán mókus (Ircipirci a mókuskát párszor a földhöz csapta, Királylány megsajnálta és a gyomrába menekítette.) és az egy szál, de annál peckesebben álló gyertya :o)

A tortának nagy sikere volt. Ircipirci megevett egy teljes szeletett. Mindenki evett belőle és ha nem mondom nem is sejtette volna senki, hogy ez a torta „speciális”.

Pár remek link :o)

http://www.vegagyerek.hu/2008/12/gesztenyekrmes-torta-vegn.html

http://babakonyha.blog.hu/2009/04/06/elso_szulinapi_torta_tej_es_tojasmentes

http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=78370