Búékolás után szülinap

BÚÉK meg ilyenek.

Nézem az általam olvasott blogokat tele összegzésekkel, visszatekintésekkel, jókívánságokkal. (Itt most /sem/ lesz ilyen.)

Nekem az új év kezdeteket hoz. Tavaly változásokat vártam és jöttek. Igaz nem ott, nem úgy és nem akkor mikor vártam, de lettek és örülök nekik.

Januárban lehet tervezni, lehet új kezdeteket álmodni és álmodozni.

És aztán nagyon korán lehet ünnepelni. Pl Ircipirci újabb születésnapját:o)

Ő a család csodabogara. Aki semmit sem az előírtak szerint tesz, semmit sem időre és semmit sem úgy ahogy azt várják. Ircipircinek varázsereje van-mondta Királylány egyik barátnője. És valóban az van. Tanít nekünk türelmet, kitartást, szeretetet, ragaszkodást és mutat nekünk utat.

Ma nagyon boldog volt a mi 3 évesünk. Kapott kiskonyhát, könyvet és a nővére megrajzolta „szerelmét” Bogyót azaz Bobót, hogy az ünnepelt szavaival éljek.

És aztán jött a torta. Szolíd, rusztikus, négyszögletes és szerencsére nagyon finom!

Ircipirci pedig hallgatta a dalunk, tapsolt, gyertyát fújt és sok tortát evett,....vacsora után is:o)

Ennek a sütőtöktortának valójában cseppnyi sütőtökíze sincs. Pedig mi nagyon szeretjük. Inkább a torta színét javítja. Az eredeti receptet itt-ott módosítottam.

Így készült:

10 dkg mandulát (nem vettem le a barna héját)

3 dkg kókuszreszeléket aprítógépben lisztszerűvé daráltam. Ebbe a darálékba került bele

1 csipet szódabikarbóna

1 tk fahéj

csipetnyi szegfűbors

csipet só

2 evőkanál szőlőmagolaj

6 tojás, melyeket előzőleg egy picit felvertem

8 dkg cukor (nyírfacukor)

15 dkg sütőtökpüré (A tök titokban sült, mert a lányok megtámadták volna még mielőtt tortába kerül.)

Palacsintatésztaszerű masszát kaptam melyet 3 adagban sütöttem meg egy 24x24cm-es szilikon –nem kedvelem, de most erre esett a választás- tepsiben. A tészta egyenként max 0,5 cm-es volt. 180° C-on 15 perc alatt készre sült és kiborítva mehetett egy újabb lap sülni.

A krémhez nálunk 10 dkg törökmogyorót daráltam le miután a sütőben egy picit megpirítottam és a barna héját ledörzsöltem,....kb 10 másodperces művelet így, pirítás után.

10 dkg kókuszolajat (felmelegítettem, hogy folyékony legyen)

10 dkg kókusztejszint

1 narancs reszelt héját

7 dkg cukrot (most debütált nálunk a kíváncsiságom kielégítve a karamellásan édes és gyönyörűen barnás kókuszvirág cukor)

és 15 dkg sütőtökpürét kevertem simára.

(Az eredeti recept 20 dkg kókuszolajat ír elő és akkor valószínűleg hülés után a krém szilárdabb lett volna, de anno én a vaj mennyiségét is inkább feleztem,....most is elégnek bizonyult a fele mennyiség.)

A hideg tortalapokat megkentem a hideg krémmel és csak a szokás miatt kb fél órát pihent hidegen.

Milyen lett?

Finom. Könnyen szeletelhető. Kellően édes és az ünnepeltnek megunhatatlan.

Egy (nem)létező középfülgyulladás története

...mert, mikor a nő anya lesz jön csak rá mennyire tanulnia kell a türelmet.

És megtanulni röhögni, mikor a sírás is indokolt lenne.

A orvos:

(Kicsit türelmetlen volt, hogy nem értettem első szóra, hogyan kell egyszerre lefognom a gyerek lábát a combommal, fejét az egyik, karjait a másik kezemmel. Ircipirci eközben figyelt majd türelmét vesztve és a szokatlan helyzettől megrémülve sírni kezdett, ami rövid idő múlva öklendezésig, majd hányásig fajult.)

Természetesen nyaralás után műtét!

A füle nagyon durva, tele fülzsírral a dobhártya előtt és szmötyivel (nem szakszó) a dobhártya mögött. A két másodpercre bedugott műszer is egyenes vonalat mutatott,....nagyon rossz lehet a hallása. Mennyünk csak nyaralni, már ha a gyerek ezt ilyen állapotban élvezni tudja. (Most kellene lemondani az egészet és maradni,...-fut át a gondolat.)

A középfül tisztítása altatásban történik, akkor kikapják az orrmandulát is,...úgy is az lenne a következő lépés. A műtét után pár órával haza is lehet menni.

Remek.

B orvos:

(Magánrendelő egy lakóparkban. Orvosunk barátságosnak szeretne tűnni (vagy lehet nem is szeretne), de egyébként inkább nagyképűnek tartom. Sebaj, ez nem befolyásolja a tudását.)

Ircipircit nem kell lefogni, sőt fel se kellene emelnem, de én azt mégis megteszem. A műszeres vizsgálat lényegesen hosszabb. A gyerek nyugton van, szótlan. Az orvos dicséri egyik oldalról én a másikról.

Az orrmandulát nem kell kivenni. Ha gondok vannak vele, akkor is csak 3 éves kor után szánjuk rá magunkat a műtétre. A füle teljesen jól működik. Kizárt, hogy a dobhártya mögött bármi rendszeridegen dolog legyen. A külső fül öntisztuló, sem beletenni, sem kivenni nem kell onnan semmit.

Műtét nem indokolt.

Hazafelé iszonyatos dugóban állok. Két gyerek türelmetlenkedik mögöttem. Zúg a fejem. A két vizsgálat között egy hét sem volt. Ugyan arról a gyerekemről van szó. Most keressek egy 3. majd 4. és ki tudja hány mások által dicsért fülészt?! Miért, hogy legyen egy A/2 vagy egy B/4-es szakemberünk is?

A nyaralás gondtalan volt. Ircipirci élvezte talán a legjobban a tengert és a homokot.

A műtétet most lemondjuk, ne foglaljuk a helyet olyan gyermek elől akinél a műtét tényleg indokolt.

(Mert naívan remélem, hogy a műtőasztalra csak olyanok kerülnek, akiknek tényleg ott a helyük.)

Lonc lobonc

Elődeink (előttünk a mi házunkban lakó, valójában azt felépítő család) precízen megtervezték anno a kertet. Számításukba csak egy picinyke hiba esett. Normál kertészetbe tévedtek a tervezett bonsai-kertészet helyett. Így történhetett, hogy ahol az ember szeme 3 tuját lát, ott valójában 5 fa nyomorog. Sőt, miután elhatároztuk, hogy nem csak szemünknek tesszük elfogadhatóbbá a dzsindzsát, de az ott lakókat is több levegőhöz juttatjuk,...nos, kiderült, hogy az a 3 tuja valójában 7!

Míg férjemmel a mai napig egymásnak feszítjük szakmai ismereteinket és a természet iránti szeretetünket a fákkal kapcsolatban addig a kertben random módon kinövő bokrok a kezdetektől az én gondozásom alatt állnak. (Ne legyek ennyire arrogáns,....a bokrok logikusan helyezkednek el csak nem minden ember logikája egyforma. Azt hiszem így helyes.)

Eldöntöttem, hogy én értek a bokrok metszéséhez. Eldöntöttem. Egyenlőre jól döntöttem. A bokrokat metszegettem (bevallom, főként érzésből mint tudásból) és azok egyre szebbek lettek. Sőt, évente 2x is virágba borultak. Már amelyik erre képes.

Persze voltak hullámvölgyek.

-Királylány járni tanul (kit érdekelnek a bokrok)

-Királylány beteg (kit érdekelnek a bokrok)

-Kinn hideg van (kit érdekelnek a bokrok)

-Férj metszi a bokrokat (Tuti valami aszimetrikus alakot hoz ki belőlük,...és aztán?!)

-Nagyon várandós vagyok (kit érdekelnek a bokrok)

-Ircipirci irtó pici (kit érdekelnek a bokrok)

Aztán megtáltosodtam. Az idén rájöttem, hogy nem egy nap alatt, hanem 6, de képes vagyok egyedül is beültetni 3 virágládát (amolyan lábakon álló, teraszra való szépségeket) míg a kicsi hintázik, muskátli virágot szed szét vagy éppen alszik a babakocsiban.

Sőt, ma arra is rájöttem, hogy mi ketten Ircipircivel simán megmetszük a bokrokat is. Ő vígan ül a bal kezemben a metszőolló meg csattog a jobb kezemben. Az ágak lehajolnak, ha elég ügyes vagyok röptükben kapom el őket ollós kezemmel. Közben meg hopp, hopp, hopp-hopp-hopp, gyerek már sikongva nevet anya hangjának hallatán meg az ügyes zsonglőrködésen. Aztán a földre esetteknél jajj, jajj-jajj-jajj,.....kacagás. Majd a fekvő ágak egy kupacba rugdosása paf-paf-paf,.....nevetés. Hát így.

Ircipirci beteg (kicsit megfázott), járni tanul (már egy ideje), de jót nevettünk és a bokrok is szépek:o)

És hogy mi lesz a zöld hulladékkal?

Hát, majd összeszedem este,...vagy szépen nézek Apamacira:oP

…..mert (MÉG) nincs komposztálónk:o(

Torta tej és tojás nélkül – Ircipirci egy éves!

Királylány egy éves születésnapján elrohantunka cukrászdába és hazahoztuk a katicának álcázott tortát. Volt benne minden, ami egy tortába lenni szokott. Túláradó érzelmeimet pedig belerejtettem a gyertyába miközbe azt a torta közepébe böktem.

Ircipircinél ez már nem így zajlott. És nem azért, mert mindenáron be szerettem volna bizonyítani, hogy én biza jó anya vagyok és ha kell átvedlek igazi cukrásznak hanem, mert jelenleg ünnepeltünk tejmentes diétán van. A cukrászdák polcain nem roskadoznak efféle édességek, a meglevő tonnányi recepteskönyvemben se gyakori. Így hát elő a laptoppal és irány a virtuális receptlesés. Pár napot vett igénybe (nem sokkolódni, közben más dolgom is akadt bőven és hát maximálisan maximalista voltam a célom tekintetében) mire rátaláltam több hasonló receptre melyekből kiválogatva, alakítgatva megszületett a „mű”:o) ….bevallom, nagyon jól esett kísérletezni, ügyködni és bízni abban, hogy csodás lesz a tortácska.

A tészta:

20 dkg liszt

8 dkg barna nádcukor

fél dl olaj

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

1 csapott teáskanál sütőpor

2 zacsi vaníliás cukor

1 evőkanál 10%-os ecet

2 dl víz

A felsoroltakat összekevertem, kimargarinozott, kilisztezett tortaformába (kicsi forma 16-18 cm-es átmérővel) öntöttem és előmelegített (180° C) légkeveréses sütőben 30'-ig sütöttem (tűpróbával azért a vége felé ellenőriztem).

A tészta nem kell meg túlságosan, de pont annyira igen, hogy szép kupolaformája legyen és bőven ketté, de akár három felé is vágható.

Krém:

3 dl zabtej (lehet rizs vagy szója is)

1 csomag főzhető vaníliás pudingpor

3 evőkanál cukor

fél csomag biogesztenye (nincs benne más csak nádcukor meg gesztenye)

A pudingot a szokásos módon (lásd a pudingos zacsi hátoldalát) elkészítettem. Mikor egy picit meghült a gesztenyét hozzámorzsoltam. Bevallom nem volt vele kedvem pepecselni ezért nem törekedtem arra, hogy homogén masszát kapjak,....a gesztenyemassza csomócskákat alkotott a pudingban és én így is hagytam.

A kihűlt tésztát kivettem a formából, kettévgtam ( a tetejét is egy kicsit megvágtam, hogy a marcipánállatka ne essen hanyat) és megtöltöttem a krém nagy részével (egy pici kimaradt, nem akartam túl sokat tenni bele,...a maradékor elnyalogattam:oP )

A tortát karob mázzal vontam be. Ettől a lépéstől féltem a legjobban. Részben azért, mert láttam, hogy a torta máz nélkül is tetszetős és eddigi tortabevonós próbálkozásaim mindig kudarcba fulladtak.

A máz gyorsan elkészült:

15 dkg margarin (Liga, abban nincs tejszármazék)

10 dkg nádcukor

5 dkg karobpor

A margarint felolvasztottam. Zsupsz bele a cukor majd nemsokára rá a karobpor. Mikor a máz szép, keverhető lett hülni hagytam. Langyos állapotában öntöttem a tortára és kanállal igazgattam el (főleg a torta oldalán) a mázat. A kész kis torta pihenni tért a kamrába:o)

Pár óra múlva dekoráltam kb fél perc alatt:o) Egy kis maradék gesztenyét reszeltem a tetejére, erre a reszelékre került a marcipán mókus (Ircipirci a mókuskát párszor a földhöz csapta, Királylány megsajnálta és a gyomrába menekítette.) és az egy szál, de annál peckesebben álló gyertya :o)

A tortának nagy sikere volt. Ircipirci megevett egy teljes szeletett. Mindenki evett belőle és ha nem mondom nem is sejtette volna senki, hogy ez a torta „speciális”.

Pár remek link :o)

http://www.vegagyerek.hu/2008/12/gesztenyekrmes-torta-vegn.html

http://babakonyha.blog.hu/2009/04/06/elso_szulinapi_torta_tej_es_tojasmentes

http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=78370

Ircipirci VBAC baby

Közel annyi ideje van Ircipirci kinn, mint amennyi ideig benn volt.
A következő sorokat akkor írtam, mikor hazajöttünk a kórházból. Mintha tegnap lett volna,.............

****

Egy utolsó 2in1 fotózás. Vacsora a családdal (1 pár virsli, mustár, kenyér) délután 5 óra. Lassan kezd az izgalom fokozódni.

A kórházba este 7-re érünk be úgy, ahogy azt kérték. Kísér a szűk család,…Királylány a folyosón felpörögve pár várakozó apuka előtt produkálja magát. Én próbálok nyugodt maradni és nem izgatni magam olyasmin, amit nem ismerek,…..érdekes, nem is a szülésre gondolok, mint magára a beharangozott szülésindításra.

Este 8 óra és mi még mindig a folyosón. Döntünk, család hazamegy én maradok. Döntésszületés jókor, ajtó nyílik én elköszönök Királylánytól, aki vigyáz a kabátokra míg mi becuccolunk a szülőszobákhoz. Betegfelvétel. Az alternatív szülőszoba az enyém! Juhé! Talán valahol erre vágytam csak még nem fogalmaztam meg magamban?!

A szülőszobába érve kicsit minden megváltozik,…valahogy másra emlékeztem mikor anno közel 4 éve szülőszoba látogatáson jártunk itt, akkor még Királylánnyal a hasamban. A szoba nagy, de ridegebb mint ami az emlékezetemben élt. Bordásfal, kád, kötél (nem a nyakra, kapaszkodni) és egy kemény, de hatalmas ágy (fitball, szülősámli természetesen).

Egy műanyagszéken sajog a derekam 20 perc után mikor már hosszú papírcsíkot eresztett a ctg. Szülésznő kedves, ismeretlen és én nagyon örülök neki. Szerinte a ctg-en már vannak szabályos fájások. Terminust újraszámol, rám néha rámosolyog, aláirandó papírokat behoz (beleegyezés a csaszár utáni hüvelyi szülésbe, a gátmetszésbe, ….)

Már minden képet ismerek a falon, minden zugot megnéztem rejt e pókot, mikor hívnak a vizsgálóba ballon katéter felhelyezésére.

Rövid, kelllemetlenebb nőgyógyászati vizsgálathoz hasonlítja a fiatal doki. Ekkor még egyikünk sem sejti, hogy egy közel órás harcot vívnak majd a hátul és magasan fekvő méhszájammal miközben én terpeszben már nem tiltakozva inkább óriási hasam remegtettve röhögök miközben azért könnyeim törölgetem. A végén 3 ember közreműködésével és némi vérvesztéssel a katéter felkerül. Lábam között kilógó gumicső meg a „kínzás” miatt egy nagy betét, de én büszkén megyek vissza a szobámba reménykedve, hogy az eszköz eléri a tőle várt hatást és itt bizony szülés kezdődik.

A bennem helyetfoglaló lufi hatására 5 perces fájásokat mutat az ismételten rámkapcsolt ctg és már én is érzem őket,…nem kellemesek, de nem fájnak inkább csak nyomást érzek az alhasamban. Szülésznő felszólít, hogy próbáljak meg aludni. Hja, kicsit izgulva, de nem lesz nehéz- gondolom én. A nyomás lassan menstruációs görcsöcskékhez hasonlít és marad 5 percenkénti. A csípőm, térdem viszont már nagyon sajog a kemény, max szülésre alkalmas roppant alacsony ágyon. Fordulni fáj, feküdni fáj, aludni lehetettlen:o( Először meghalgatom az Elisabeth musicalt majd rádióra váltok,…..az idő telik, de rém lassan. Érzem, hogy aludni kellene, de nem tudom hogyan. Aztán hajnalra sikerül elbóbiskolnom másfél órára.

Reggel 6-kor a fájások változatlanok, burok még egyben. Szülésznő javasol egy pici, „mindenki belát” szülőszobát. Elfogadom, mitöbb repesek! A szoba tényleg kicsi, te ÁGY van benne, magas, puha, állítható. Mit érdekel az engem, hogy az akadó ajtó folytán csak az nem néz be hozzám, aki nem akar.

Reggel súlyokkal huzatják ki belőlem a ballont, ami kb 10 perc alatt a földön landol és én vigyorgok, mert nem fáj,…de jaj már semmi se fáj,…hát mégis hiábavaló volt?! Ráadásul lassan váltás és az én mosolygós szülésznőm (Éva) is hazamegy.

Elkezdem szopogatni a homeós bogyóim,….negyedóránként felváltva a két szert. Fájás továbbra sincs,…várunk. Nincs ctg, nincs vizsgálat,…semmi sincs csak az óra meg én,…és az egyre jobban elhatalmasodó édes íz a számban a golyók miatt. Közben rájövök, hogy éhes vagyok mint a farkas. Bizonyára lassan jön a reggelim,….hahahaha.

Reggeli nem jön csak egy újabb szülésznő (Anna) kérdezgeti vannak e fájások,…akadnak, de mit ér füllenteni,…már nem 5 percesek, már nem is kellemetlenek,…:o(

Közben egyre telik az idő,…már nem örülök neki annyira mint éjjel a kényelmetlen priccsen. Végre befut Apamaci, hoz nekem csokit meg vizet,….az egyetlen kaja amit magamhoz vehetek a szőlőcukor mellett (pfuj). Fejem felett kimondva, kimondatlanul ott lebeg az ismételt császár valószínűsége.

(OK, rendben, de akkor mondják, szúrjonak, csinálják,…legyen végre kezemben a gyermekem,….a bizonytalanságtól megőrülök.)

A szülésznő vizsgálatra hív. A vizsgálóban a vérvételekről jól ismert másik szülésznő is jelen van,…a méhszáj még mindig agasan, de 6cm! Mi? 6cm?! Hogyan? Mikor? Mitől? Jelent ez valamit?????

Burkot repesztenek (a „repesztő” szerszám egyáltalán nem félelmetes, a repesztés meg teljesen fájdalmatlan),….a magzatvíz melegen és nagy mennyiségben távozik. Zöld. Ircipirci belekakilt,…valamit nem tetszik neki. Ugye minden rendben? Ugye semmi baja?! A kérdésre érzem a választ, de azért kicsit bepánikolok,…. Innentől folyamatos ctg,….OK, de tegyék már fel, legyen már,…hallani akarom a szívdobogását, látni, hogy minden OK. Vagy toljonak gyorsan műtőbe és vegyék őt ki,…jajjj ezt nem bírom.

Szülőágyon fekszem,…hallom a kicsi szívét,….bekötik a legalacsonyabb cseppszámra az oxytocint. A fájások jönnek, de nem elviselhetettlenek, de már fájnak és olyankor én megpróbálok rájuk figyelni. Nem szabad küzdeni ellenük,…ezt annyiszor olvastam már. Értünk vannak,…megnyitják a baba előtt az utat és ez most fontos,….zöld magzatvíz,…valami nem tetszett neki,…jöjjön ki minél előbb. A fájások egyformán vagy hasonlóan fájnak a gép mégis néha alig mutat valami kis hupszlit,….Gyuri mondja az értékeket,…én néha elkeseredem. Közben már nem szopogatok bogyókat, inkább csokizom meg vizet iszom néha. Szülésznő megvígasztal, nem a hupszli mérete számít, hanem hogy haladjunk,….fájások jönnek én figyelem őket,….levegő orron be, szájon át lassan ki,…talán ezt olvastam, talán erről volt szó 4 éve a kismamajógán,…meg valami aranyfonalról,….nem tudom, ez esik jól,…csinálom, telik az idő.

Pisilni kell,….ctg lekapcsol, infúzió állványra rakva,…állványt Apamaci tolja én meg „sietek” mellette. Pisilés után éppen visszaérünk mikor jobban fáj. Ctg visszaköt,…szívverést ismét hallom, minden OK. Én állok, Gyuri áll,…fájás jön,…bakker ez már másik, ez már tényleg fáj,…máshogy? Másként? Mit tudom én,…jön kb 2 percenként, ctg ilyenkor kiakad, mert 100-ig rajzolja, de ez a kijelző szerint 120-140. Fájás jön,…én kapaszkodom Apamaci nyakába,…ő a hátam masszírozza. Nem telik el sok idő, de ez már nem jó. Az érintés idegesít, az állás nem kényelmes,….fekve sem jobb, de lefekszem. Fájások jönnek, Apamaci kezét fogdosom,…a lábammal meg az ágy végét tolom,….így maradnak épségben az uram csontjai:o)

Egy idő után kérek fájdalomcsillapítót. Apamaci kimegy, hogy képviselje az érdekeim. Szülésznő bejön,….valahogy nem figyelek,…később derült ki, hogy a kérés későn érkezett,…már nem lehet fájdalomcsillapítást kérni.

Szülésznő kérdezgeti kell e kakilnom?! Először meglep majd viccesnek tartom a kérdését,…hát csak szólok,…nem titkolom el. Ne kérdezgessen már! Közben eszembe jut, hogy az már a kitolás szakasza lenne,…Mi? Ennyire közel lennénk?

Anna pont benn mikor jön az inger,…mondom neki gyorsan, magam is meglepődve.

Az inger jön,…őrült erővel tör rám,….bekakilni most azonnal ha kell mindenki előtt! Szemérem? Ja, hogy az a kis csacskaság? Hát érdekel az engem?!

3 fájást átsóhajtozni a jobb, majd 3-at a bal oldalamra fordulva, hogy a baba feje csúcsosodjon. A kérés egyszerű a kivitelezés szinte lehetettlen. (Próbált már valaki robogó vonatot egy kézzel megállítani? Ez még Superman-ek se megy kis arcidegrándulás nélkül) Sóhajtozok,…Sóhaj? Fújtatok mint a gőzgép és próbálok arra figyelni, hogy jön ki belőlem a levegő, de lehetettlen,…..kakilnom kell!

A hátamra fekszem,…a szülésznő bejön,….szedegeti elő a dolgokat,…biztos szülünk, de hol a doki? Miért lassú mindenki,…tessék felpörögni csak nekem álljon meg az idő, mert nyomás nélkül ezt nem lehet végigcsinálni. Nem bírom,…tovább nem. Kiabálok, ordítok,…értelmetlenül és értelmesen,…nem mert annyira rossza hanem mert ennyi jön ki és azt akarom, hogy figyeljenek, hogy jöjjönek, hogy ott legyenek és Ircipirci jöhessen,…ő jönni akar én meg engedni,….de ezt miért csak mi szeretnénk?!

Látom a szülésznőt, látom az ügyeletes dokit, érzem Apamacit,…hol a dokim? Nem érdekel nyomok, nem bírom,…itt szülünk meg most!

A kép változik,…benn a doki,…hogy került oda? Mikor? Nem érdekel,…nyomhatok ha jön a fájás. NYOMHATOK! Le meg erősen. Le? Mit jelent az, hogy le? Nem tudom, nem érdekel nyomok ahogy érzem,….NYOMOM! A doki közben mondja, hogy tudja, hogy fáj,….Hahahaha, nem fáj! Hol fájna?! Tökéletes! Nagyszerű! Végre azt csinálom, amit minden porcikám kíván, amiért szenvedett. Szívdobogást közben hallom,….szabályos,…minden rendben, máshogy nem lehet.

4-5 fájás. Egy fájás alatt 2 nagy meg egy kisebb nyomásra van erőm, időm. Azért igaza van a dokinak lassan csak elkezd fájni,…inkább feszíteni, égetni ott ahol nem távozik naponta el az emberből egy kisebb sárgadinnye.

Nem, nem bírom,…elfogyott az erőm. Már ott a feje mondják,…odanyúlok,…meleg, csutak, puha,…azt hiszem ez nem a feje,…nem is a gyerek,….a fej csak kemény lehet, nem?! Nyomok,….nagyon éget. Aztán érzem ahogy mozgatják a fejét majd valami kicsusszan és vége mindennek amit fájdalomnak hívtak. Csecsemőorvos már ott áll,…..Ircipirci nem sír,….nem tud, orrából, szájából szívják le a sötétzöld trutyit. Ő kis padlizsánszínű, magzatmázas, zöld cirmos, integető karokkal. Aztán rám teszik,…hideg és nehéz. Törölközővel letakarják,….és ott van,….él,…minden rendben vele. Apa fényképez, elvágja a köldökzsinórt (a nyakára volt tekeredve),…..Az ablak nyitva, a nap süt és olyan mint ha tavasz lenne (2010.január; 13:10).

Ircipirci apával ment fürdeni és felöltözni -4020gr, 60cm, Apgar 9/10.

Utána 2 óra hármasban a szülőszobán. Roppant gyorsan elrepült. Ircipircivel lekerültünk az osztályra. 4 ágyas remek szobába. Az első éjszaka megismétlődött pont mint anno Királylánnyal,….Ircipirci békés volt, aludt. Én meg néztem őt, néztem őt reggelig.