péntek, szeptember 28, 2012

Ajvár, ... naplemente az üvegben



Köret, amit nem tudok megunni. Csak az igazi ízvilág megtalálása jelenthet problémát, mert az ajvárra tényleg igaz, hogy ahány háziasszony annyi féle recept.
Lehet, hogy a receptek változatossága miatt hasonlítják egyesek darabos ketchuphoz mások meg a zákuszkához? A lényeg, hogy nekem ezektől a hasonlatoktól feláll a szőr a hátamon. Az ajvár az ajvár,...szerb (szláv) paprikakrém, melynek az őse a paprikán, són és olajon kívül nem nagyon tartalmazott mást (jajj, most meg aztán nem rámondani, hogy paprikalekvár). Míg pl Szabadkán szívesen dobálnak bele pár szem paradicsomot én a makedón verziót szeretem, paradicsom nélkül.
Az ajvár elkészítése lehet macerás,...ezért jobb egyszerre egy nagyobb adaggal kezdeni és nem apránként nekiállni.
Hozzávalók:
5kg kápia paprika (törekedjünk, hogy vastag húsú legyen és ne akarjuk piros kaliforniai paprikával helyettesíteni)
2 kg padlizsán
olaj (bő fél liter)
1 kanálnyi ecet
(fokhagyma)

A legfinomabb ha a sütést a szabadban, vaslapon vagy grillen végezzük. De megteszi azért a konyhában lévő sütő is.
A paprikát megmossuk és megtöröljük (!) a száraz paprikákat egy tepsibe szorosan egymás mellé rakjuk és a sütőben megsütjük (180-200 C), hogy azok nagyobb foltokban megfeketedjenek. (Az 5 kg paprika szorosan egy más mellé fektetve 2 tepsit foglalt le. Mivel csak egy tepsim van én bevontam azt alufóliával- a kifolyó lé miatt-és az első adag után a helyére raktam a paprika másik felét.)
A megsült paprikákat tálba szedtem és letakartam, mert a párás meleg hatására a paprika összeesik a héja jobban elválik és könnyebb lesz lefejteni. A paprikákat sülés után ugyanis meg kell nyúzni és a csumát, magokat el kell távolítani. Az olajos, aranyló lére sincs szükségünk így a legegyszerűbb szűrőbe rakni, hogy lecsepegjen. Míg a paprikákat hámoztam a padlizsánokat a sütőbe raktam helyenként megszurkálva. A padlizsánokat is meg kell majd hámozni (simán lehúzható a héja) mikor már puhára sült.
Sok padlizsánkészítésben jártas háziasszony javasolja itt az egy napos csepegtetést. Én bevallom nem szerettem volna kétnaposra húzni, de kénytelen voltam, mert a gyerekek semmi izgalmasat nem láttak abban, hogy anya ajvárt készít. Így hát a sült alapanyagok a hűtőben csepegtek másnapig.
A megsült, meghámozott paprikát és padlizsánt másnap ledaráltam (nem ajánlom turmixolni, mert teljesen más lesz az állaga) és egy nagy fazékban feltettem főzni azaz inkább sütni. A masszához ugyanis sót kell adni (izlés szerint) és kisebb adagonként, de elég gyakran olajat. (Itt lehet beletenni pár gerezd fokhagymát,szintén darálva, de én nem tettem.) Az olaj most napraforgó olaj volt, de lévén mi nem nagyon fogyasztunk napraforgó olajat jövőre inkább olíva vagy szőlőmag olajjal próbálkozom.
Az ajvár akkor sült meg ha megváltozott a színe,...az élénk pirosból átmegy inkább vidám narancsba. A massza tapad a fakanálhoz és igen aktív keverést igényel.(Nálam ez ennél a mennyiségnél bő másfél óra volt,.....tovább tartott volna ha nem csepegtetem le a paprikát.)  Ekkor adtam én hozzá a két evőkanálnyi ecetet (20%-os sima ecet) és óvatosan belemertem a 3 decis üvegekbe, melyeket előtte alaposan kimostam és a meleg sütőben várakoztak (sterilizálódtak 100-120 C-on). 10 db üvegem lett. Az üvegeket kb fél centivel a karimától megtöltve visszatoltam a sütőbe és a tetejüket megfonnyasztottam (rendes kérget nem sütöttem rájuk, mert ahoz türelmetlen voltam) majd olajjal meglocsolva (1-2mm) „zártam” és kupakot tettem a tetejükre.
Szárazdunszt helyett én mostanában a sütőt használom, ahová visszatoltam az üvegeket, hogy a hülő sütőben várakozzanak másnapig.
Nem egész egy hónappal a művelet után már csak 8 üvegünk van. Ebből egy kóstolóba ment, amit ketten egy este alatt be is faltak. Lehet jövőre dupla mennyiséggel kell készülni?! (Abban az esetben a feléhez csípős paprikát is teszek.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése