csütörtök, november 10, 2011

Köd

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.



Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.

Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük.

A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár.

A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van..."



Fekete István

Erre is jó a Facebook, hogy ilyen idézet eljusson az emberhez,...baráttól, barátig. Én is ott akadtam rá, megosztom hát veled itt (is).

hétfő, november 07, 2011

Őszi rózsa

Kisnagylányom napi szinten igyekszik meglepni valami aprósággal barátait az oviban. Rajzol, matricát visz vagy csak féltet játékát ossza meg a társaival.
Ma sárga faleveleket gyűjtöttünk. Mikor meglátta mi készül belőlük rögtön az óvónénikre gondolt. Remek. Az oviba lesz egy reggeli, reméljük kellemes meglepetés,....én meg mehetek a saját csokorhoz újabb juharlevelet vadászni.


vasárnap, november 06, 2011

Egyszerűen nőcis

Emlékszel még kedves olvasóm a kesztyűs mesére?
Hallgattam minden nap, hogyan költöznek be az állatok a nagy, barna kesztyűbe.
Évekkel később már olvastam, hogyan költöznek be az állatok a nagy, barna kesztyűbe.
Bizonyára férfi kesztyű volt hogy annyian befértek. Erős, nagy és védelmező.

Az enyémben nem lehetne vackot lelni, csak kívülről nézni és gyönyörködni:o)




 (Barkafonal, Vasárnap 5db 3,5-es kötőtű, 2,5-ös horgolótű, kicsivel több mint fél gombóc)













hétfő, október 31, 2011

Őszi intermezzo


Ha meg lehetne állítani a pillanatot, akkor nem lenne pillanat.
Ülök a kormány mögött, túl egy gyomorgörcsön, mert kiintett a rendőr. Aztán míg lassítottam újra intette, hogy mehetek tovább. Talán mást szemelt ki,...vagy a két hortyogó aprólelket vette észre a hátsó ülésen,....
Pár kilóméterrel később jobb oldalt lenyugvó napszínű kukoricaföld, balra már a barnán terpeszkedő tarló. Előttem a tejüvegre rajzolt út az egyre halványodó fákkal. Benzinszag és motordübörgés, de én érzem a nedves föld szagát és a csípős őszi levegőt az arcomon. A pillanatból emlék lett.


Díszbirs az avarban (kertünkben)....



…..az elmúlás is lehet gyönyörű (ugyan ott).


hétfő, szeptember 12, 2011

Egy (nem)létező középfülgyulladás története


...mert, mikor a nő anya lesz jön csak rá mennyire tanulnia kell a türelmet.
És megtanulni röhögni, mikor a sírás is indokolt lenne.

A orvos:
(Kicsit türelmetlen volt, hogy nem értettem első szóra, hogyan kell egyszerre lefognom a gyerek lábát a combommal, fejét az egyik, karjait a másik kezemmel. Ircipirci eközben figyelt majd türelmét vesztve és a szokatlan helyzettől megrémülve sírni kezdett, ami rövid idő múlva öklendezésig, majd hányásig fajult.)
Természetesen nyaralás után műtét!
A füle nagyon durva, tele fülzsírral a dobhártya előtt és szmötyivel (nem szakszó) a dobhártya mögött. A két másodpercre bedugott műszer is egyenes vonalat mutatott,....nagyon rossz lehet a hallása. Mennyünk csak nyaralni, már ha a gyerek ezt ilyen állapotban élvezni tudja. (Most kellene lemondani az egészet és maradni,...-fut át a gondolat.)
A középfül tisztítása altatásban történik, akkor kikapják az orrmandulát is,...úgy is az lenne a következő lépés. A műtét után pár órával haza is lehet menni.
Remek.

B orvos:
(Magánrendelő egy lakóparkban. Orvosunk barátságosnak szeretne tűnni (vagy lehet nem is szeretne), de egyébként inkább nagyképűnek tartom. Sebaj, ez nem befolyásolja a tudását.)
Ircipircit nem kell lefogni, sőt fel se kellene emelnem, de én azt mégis megteszem. A műszeres vizsgálat lényegesen hosszabb. A gyerek nyugton van, szótlan. Az orvos dicséri egyik oldalról én a másikról.
Az orrmandulát nem kell kivenni. Ha gondok vannak vele, akkor is csak 3 éves kor után szánjuk rá magunkat a műtétre. A füle teljesen jól működik. Kizárt, hogy a dobhártya mögött bármi rendszeridegen dolog legyen. A külső fül öntisztuló, sem beletenni, sem kivenni nem kell onnan semmit.
Műtét nem indokolt.

Hazafelé iszonyatos dugóban állok. Két gyerek türelmetlenkedik mögöttem. Zúg a fejem. A két vizsgálat között egy hét sem volt. Ugyan arról a gyerekemről van szó. Most keressek egy 3. majd 4. és ki tudja hány mások által dicsért fülészt?! Miért, hogy legyen egy A/2 vagy egy B/4-es szakemberünk is?

A nyaralás gondtalan volt. Ircipirci élvezte talán a legjobban a tengert és a homokot.
A műtétet most lemondjuk, ne foglaljuk a helyet olyan gyermek elől akinél a műtét tényleg indokolt.
(Mert naívan remélem, hogy a műtőasztalra csak olyanok kerülnek, akiknek tényleg ott a helyük.)


vasárnap, augusztus 28, 2011

Kötés, fejtés, felejtés

Annyi szépséges kézimunkával találkozom, hogy kedvet kaptam (ismét) alkotni.
A kék minden csak nem a kedvenc színem. A "cirmos" fonal sem a kedvencem, de ez a Barkás megtettszett és a kékszemű (Ő:Anya én csak szürkét és egy kis zöldet látok benne Én: És kéket nem? Ő: De, de abból csak egy picinyke pötty van.)lányomra gondolva rendeltem is belőle.
Majd mégis magamnak kezdtem el kötni,...és kötöttem,....meg horgoltam az elején,...csak elfelejtettem, hogy  méreteim már nem egyeznek a gimis méreteimmel:o/
És most fejthetek:o(
És felejthetem a csalódottságom.








csütörtök, július 14, 2011

Feketeribizli pro és kontra

A feketeribizlis pite csak nekem ízlett. A ribizli miatt. A többieknek meg a ribizli miatt nem. Amit lerágtak az a tészta volt. OK, finom volt az is, de azért,......máskor tehetnék titokban, hogy ne lássam mit művelnek mikor az amúgy is izzadós időben kiszédülök a konyhából.
Ribizli őnagyságát ebben a formában elfelejtjük, de maga a tészta sikere és elkészítésének egyszerűsége arra késztet, hogy legközelebb más gyümölccsel párosítsam.
Az eredeti receptet Ircipirci miatt módosítani kellett, de maradok is emellett, mert remek lett :o)

50 dkg feketribizli
2 dkg kókuszolaj vagy tejmentes margarin (pl Liga)
2,5 dl kókusztej (édes) – sztem a dobozban melyet használtam csak 2 dl volt, de így is elég lett
1 tojás
1 dl olaj
1,5 dl cukor
3,5 dl rétesliszt
1 zacskó sütőpor

A ribizlit mosás, enyhe szárítás után egy sütőpapírral bélelt, a sütőpapírt enyhén kivajazott piteformába tettem. A tészta nedves és száraz hozzávalóit külön-külön összekevertem majd vegyítettem. Galuskatészta-szerű anyagot kaptam, melyet könnyű volt eloszlatni a ribizlin.
180°C-on (előmelegített) sütöttem 25-30 percig majd tányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam a kész pitéről.


vasárnap, július 03, 2011

Befőzés indul!


Közepes méretű meggyfánk igazi hős. Míg 4 másik társát teljesen elpusztította az ádáz monília, ő megúszta kisebb ágvesztéssel. Rendületlenül terem. Olykor keveset, olykor kicsit többet és néha rengeteget. Az idén pl 15 kg-t, amit sikerült az utolsó percben, jó éretten leszedni szakadó esőben. Minden évben mikor elővesszük a létrát és túlcsordul bennünk a vágy, hogy akkor MOST meggyszedés az eső elered. De mi szedtük és szedtük.
Aztán lett belőle pite, lekvár és csatni.
(Nyersen is ettünk belőle jócskán Ircipircivel, mert kettőnk száját nem húzta össze a kellemes fanyarság.)

Ha egy férfi otthonosan mozog a konyhában azt én nagyon szeretem. Ha mindezt fűszerezi (a konyhában ezt egyébként könnyű) némi tehetséggel,....nos, az nekem feledtébb szimpatikus. Találtam is egy ilyen férfias blogot tele csupa finomsággal.
Ki is próbáltam pár meggyes receptet,...nagy sikerrel.

Az idén először készítettem csatnit (chutney). Meggyes-rozmaringosat ráadásul. Hmmmmm, érdekes kombináció. A végeredmény illatos és nagyon finom!

Meggyes-rozmaringos csatni ( a fenn említett blogról)
Hozzávalók: 1,5 kg meggy, 20 dkg vöröshagyma, 1 csomag mazsola, 30 dkg cukor, 2,5 dl málnaecet, 1-2 szál friss rozmaring, két teáskanál őrölt gyömbér, só
A meggyet magozzunk ki, tegyük egy nagy lábasba és adjuk hozzá a következő anyagokat: a nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, a mazsolát, a cukrot, a málnaecetet (ha nincs, akkor borecetet), a friss rozmaringot, az őrölt gyömbért és ízlés szerint sót. Állandó kevergetés közben főzzük 40-45 percig. Ha csípősre szeretnénk készíteni, akkor 1-1 darab erős paprikát is tehetünk bele.

Tettünk el rumos meggyet, mely új nevet kapott alkoholt kerülő ámde, a humort kedvelő barátnémnak hála :o)



Fél literes üvegbe rétegesen teszek barnacukrot és meggyet. A meggyet elég szorossan helyezem el és kb 7-8 ek. barnacukor kerül az üvegbe. A végén 0.5dl rummal öntöm le. Az üveget lezárva mehet is a polcra.
Mi teában (18 éven felülieknek) és sütiben szeretjük.

Anyósom a lekvárokat celofánnal zárta és két celofán közé tartósítót tett.
Nálunk a családban az üveget kupakkal fedjük és azt 5-10 percre a fejére fordítjuk. (Ezt a remek húzást nem Kaldeneker úrtól tanultam :oP)
Emlékszem gyerekkoromban apukám fél napon át mosta az üvegeket a különböző finomságokhoz. Az üvegek csíramentesítése nálunk is elsődleges. Valamint a romlott gyümölcsök kiiktatása. Mindezen trükkök felhasználásával romlásmentesen található a polucainkon akár 2 éves lekvár is:o)

És hogy az idei kezdet mégjobb legyen,....most először próbáltam ki (igaz, azt feketeribizli lekvárnál) a sűrítést (és most lehet vitatkozni, hogy ez vajon mennyire igazi lekvár így) zselatin (A zselatint ipari keretek közt a húsipar, és a bőrgyártás melléktermékeként állítják elő, elsősorban bőrből, sertés- és szarvasmarhacsontokból.) helyett agaragarral (tengeri vörösmoszatból nyert sürítő). A végeredménnyel elégedett vagyok noha ügyködésem alatt az egykoron látogatott mikrobiológiai gyakorlatok jutottak az eszembe. (táptalajba használják az agaragart)

Tavaly Királylány csodaszép sárgabarackokat rajzolt, hogy jelölni tudjuk a baracklekváros üvegeket. Idén nem volt kedve kreatívkodni így nyomtattam, ragasztottam és ha nem is textilből , de sima szalvétával dekoráltam:o)



….és még nincs vége!


vasárnap, június 19, 2011

UNE


A dekorkozmetikumok szerelmese vagyok.
A letűnt idők után, mikor ügyesen festettem teljes arcot egy darab rúzzsal,...erősen a szájat, pöttyözve az arccsontnál, majd egy leheletnyi rúzs elkenve a szemöldök alatt,...mindezt a sátorban, miközben vártam, hogy mikor megyek újabb körre madarakat szedni a hálóból,.....simulós farmerben és kiradírozott orrú Puma sportcipőben,.....
Nos, a letűnt idők után ma már duzzadó sminktáskám nyitom minden reggel és kenem magamra könnyed mozdulatokkal, iszonyat rövid idő alatt az összevásárol termékek egy részét.

Egy idő óta szemezek velük. Tudod, mikor direkt arra mész. Mikor tudod, hogy nem kell neked, mégis megnézed, megfogod, szagolgatod. Mikor rosszul vagy a parfümök illatától, de feléjük kanyarodsz, mert ott vannak ők is,.....a parfümök felé vezető úton állnak bájosan, nőiesen, babásan,...olyan Nivea-reklámos nők szépségével.

És győzött a vágy. Egy szemceruza erejéig. Egy lágy, telt színű és mégsem tolakodó szemceruza erejéig.
Megvettem életem első UNE termékét.
100%  természet.
És ha nem is leszek tőle reklámarc, de boldog mint mikor enyém lett a kirakatban hónapokig óhajtott plüsmaci, biztosan:o)



szombat, június 18, 2011

péntek, június 17, 2011

Könyvajánló, mert olvasni jó

...főleg egy ilyen könyvet, ilyen könyveket.

"Írjon nekem Emi. Az írás olyan mint a csók, az ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel."

"Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja."

Egy író (Daniel Glattauer), egy történet, két kötet (Gyógyír északi szélre, A hetedik hullám),.....meleg tea vagy egy pohár vörösbor, kényelmes fotel, két éjszaka és a rabja leszel.

(A két könyvet szívesen adom kölcsön.)








kedd, június 14, 2011

Lonc lobonc


Elődeink (előttünk a mi házunkban lakó, valójában azt felépítő család) precízen megtervezték anno a kertet. Számításukba csak egy picinyke hiba esett. Normál kertészetbe tévedtek a tervezett bonsai-kertészet helyett. Így történhetett, hogy ahol az ember szeme 3 tuját lát, ott valójában 5 fa nyomorog. Sőt, miután elhatároztuk, hogy nem csak szemünknek tesszük elfogadhatóbbá a dzsindzsát, de az ott lakókat is több levegőhöz juttatjuk,...nos, kiderült, hogy az a 3 tuja valójában 7!

Míg férjemmel a mai napig egymásnak feszítjük szakmai ismereteinket és a természet iránti szeretetünket a fákkal kapcsolatban addig a kertben random módon kinövő bokrok a kezdetektől az én gondozásom alatt állnak. (Ne legyek ennyire arrogáns,....a bokrok logikusan helyezkednek el csak nem minden ember logikája egyforma. Azt hiszem így helyes.)

Eldöntöttem, hogy én értek a bokrok metszéséhez. Eldöntöttem. Egyenlőre jól döntöttem. A bokrokat metszegettem (bevallom, főként érzésből mint tudásból) és azok egyre szebbek lettek. Sőt, évente 2x is virágba borultak. Már amelyik erre képes.

Persze voltak hullámvölgyek.
-Királylány járni tanul (kit érdekelnek a bokrok)
-Királylány beteg (kit érdekelnek a bokrok)
-Kinn hideg van (kit érdekelnek a bokrok)
-Férj metszi a bokrokat (Tuti valami aszimetrikus alakot hoz ki belőlük,...és aztán?!)
-Nagyon várandós vagyok (kit érdekelnek a bokrok)
-Ircipirci irtó pici (kit érdekelnek a bokrok)

Aztán megtáltosodtam. Az idén rájöttem, hogy nem egy nap alatt, hanem 6, de képes vagyok egyedül is beültetni 3 virágládát (amolyan lábakon álló, teraszra való szépségeket) míg a kicsi hintázik, muskátli virágot szed szét vagy éppen alszik a babakocsiban.

Sőt, ma arra is rájöttem, hogy mi ketten Ircipircivel simán megmetszük a bokrokat is. Ő vígan ül a bal kezemben a metszőolló meg csattog a jobb kezemben. Az ágak lehajolnak, ha elég ügyes vagyok röptükben kapom el őket ollós kezemmel. Közben meg hopp, hopp, hopp-hopp-hopp, gyerek már sikongva nevet anya hangjának hallatán meg az ügyes zsonglőrködésen. Aztán a földre esetteknél jajj, jajj-jajj-jajj,.....kacagás. Majd a fekvő ágak egy kupacba rugdosása paf-paf-paf,.....nevetés. Hát így.

Ircipirci beteg (kicsit megfázott), járni tanul (már egy ideje), de jót nevettünk és a bokrok is szépek:o)

És hogy mi lesz a zöld hulladékkal?
Hát, majd összeszedem este,...vagy szépen nézek Apamacira:oP

…..mert (MÉG) nincs komposztálónk:o(



péntek, június 10, 2011

Dé mint datolya


Annyira egyszerű, hogy gyereknek sem elég érdekes az elkészítése. Mégis olyan finom, hogy kicsik és nagyok is élvezettel ették volna, ha..... Ha lehetőségük lett volna rá.
Történt ugyanis, hogy én ezeket a golyókat egy nagyon kedves ismerősöm búcsúbulijára vittem. Férj és a nagylányom csak egy golyót kaptak megfelezve,....várták haza a maradékot. Hiába.

A talált recept sem túl bonyolult, de idő hiányában (nem tudtam elszaladni a boltba) az enyém annál is egyszerűbb:oP

Magozz ki 25 dkg datolyát (kerestem frisset, de kb a 4. boltba találtam cirka 6 szemet),... és vegyítsd dióval (a recept szerint szintén 25 dekányival, de nálam dióból azért maradt). Turmixold össze (inkább aprítógépben mint turmixban csak hogy precíz legyek) és a kapott masszából formázz pici (kis falatnyi) golyókat.

A dió zsírossága miatt a massza ragacsos, de simán formázható.
A datolya mézédes, így felesleges bele cukrot tenni. Hurrá!

Ha nagyon ráérsz, mehet bele pici fahéj, citromhéj vagy egyéb finomság, de hidd el így is tökéletes.
….a dicsérő szavak után meg csak mosolyogj sejtelmesen ha nem szeretnéd elárulni, hogy a nyersanyag beszerzése vette el a legtöbb időd.

péntek, június 03, 2011

csütörtök, május 05, 2011

Anyák napja


Donászy Magda: Anyák napjára

Mikor kicsi voltam
ki vigyázott reám?
Patyolat pólyába
Te takartál anyám!
...Te tanítottál meg
a legelső szóra,
óvtál minden rossztól,
tanítgattál jóra.
Szerettél, neveltél,
fáradoztál értem.
Mikor beteg voltam,
virrasztottál ébren.
Lázas homlokomat
kezed hűsítette,
de amikor fáztam
zimankós hidegbe,
két meleg tenyered
védett, melegített,
ha te simogattál,
nem is volt már hideg.
Mindig erős voltál,
én mindig a gyenge,
ha csak ruhád szélit
fogtam a kezembe
erős lettem én is.
Így múltak az évek.
Gyönge gyerekkori
gyönyörű emlékek.
És most anyák napján
mit adhatnék Neked,
két fáradt kezedért
szóval köszönetet?
Úgy érzem, hogy most is
kicsi vagyok, gyenge,
ennél szebb, ennél több
nem jut az eszembe.
De az első emlék
mindent elmond talán:
Patyolat pólyába
te takartál anyám!

Úgy volt, hogy nem lesz műsor. Nyílt nap volt. Királylánnyal együtt mentem oviba. Néztem ahogy reggeliznek, délelőtt játszottunk, angoloztunk, kezét festettem ,....remek volt.
Aztán szívalakba ugrottak a cserepes begóniák és felsorakoztak a gyerekek. Volt ott orgona ága meg barackfa virága, kacagás és huncut összenézés anyukákkal, egymással. Mikor aztán azt hittem, hogy vége, akkor jött a meglepetés. Minden gyerek versikét mondott. Királylány a leghosszabbat! Ezt tudtam egyedül a nagy titokból, melyet az idén már megtartott magának és csak apával susogott néha.
Egy nagy sóhajtás, mélyen a szemembe nézett és hangosan, nem sietve, szépen tagoltan elmondta nekem ezt az anyák napi verset A kezdő sorokra még tudtam figyelni,..majd jött a mosolyra görbül száj belső felének egyre erőteljesebb rágása. A kezek szorítása.
Lelki szemeim előtt láttam, hogy nem érti miért sírok, miért potyognak a könnyeim mikor ő készült, ügyes volt, nekem szaval, le sem veszi rólam kék szemét.
A versnek aztán vége lett. Küldtem egy levegőben célt érő puszit mert nálunk kedveltek az ilyen repkedő puszik is. Mutattam egy thumbs up-ot, mert az ilyen jelzések is kedveltek nálunk. Királylány rém büszke volt és mosolygós. Én is büszke voltam és mosolygós csak belül értem egy 100-as csomag végére. A fehér papírzsepik begóniavirágok lettek, peckesen álltak és most is állnak,...kiültettük a balkonládába.



kedd, április 12, 2011

Welcome Fogtündér


A gyerekek kívánósak. Nyelvük nyújtják a levegőben ha előttük fagyizik valaki, az a baba kell amelyik az ovistárs kollekcióját bővíti. Lehetőleg ugyan az az árnyalatú rózsaszín topán ami a mellette ülő kislánynak kopik a lábán, mert az a legszebb a világon.

Királylány tegnap örömködve jelentette be, hogy mozog a foga. Immár harmadik éve minden nyáron mozog,...mert szeretné ha mozogna, hiszen a vegyes csoportban előfordul, hogy a hamarosan iskolások az oviban felejtik a fogukat. Ühüm, már meg se lepődöm.
A sütő tükröződő ajtaja előtt ülve aztán jönnek a krokodilkönnyek, hogy ez az alma mégsem finom, mert jaj, de fájnak a fogacskák. Előtte még vidáman trillázta a csípőből kreált dalocskát a mozgó fogakról.
Ekkor lépett színre a rendes anya, aki eddig csak hitetlenkedő anya volt. És tényleg! Mind a két db alsó egyesek mozognak. Nem kicsit.

Nagy örömködés, vigasztalás, puszilgatás,....mese anya valahol a szülői házban megbúvó egykori fogairól. Rajz a még dolgozó apának,...két db vigyorgó, göndör hajú (!) fogacska.

Apa nézi a rajzot,....információ tudatosul.
-Most hová vigyük a gyereket?
-?????
-Hát, nem korai? Még csak 5 éves!

Kicsinek 16 db, a nagynak lassan kettővel kevesebb mint jelen pillanatban. A lányok növekszenek, csak mi nem vagyunk felkészülve a tempóra:o)

péntek, március 11, 2011

Fejfedő

Míg Királylány stabilan balkezes, addig Ircipirci egyformán használja jelenleg mind a két kezét. Erről úgy győződhetünk meg a legkönnyebben ha a fejére húzzuk az általam kötött fehér, pihe-puha sapit. 3 másodperc, dobpergés és .....a sapi a földön hever. Ircipirci először örömittas, de a második sapifelhelyezésnél már inkább dühös. A sapi felhelyezése hosszabb idő mint annak lerántása akár jobb, akár a bal kis kezecskével:o/ Fotózás reménytelen.

Így hát elkészült Királylányom legújabb, tavaszváró sapkája. Az utolsó sor meghorgolásakor derült ki, milyen lesz valójában,.....
Fotózáskor nélkülöznünk kellett Hugicát, mert érdekes módon most is a sapka felé nyúlt a kis kezecske


vasárnap, február 27, 2011

Csinálmány

Anya horgolmánya, Királylány pózolmánya.

Az ihlet innen :o)

...aztán főztünk abból, ami itthon volt,....és lett belőle egy "meleget csináló". Neki tetszik, nekem tetszik :o)

péntek, február 18, 2011

Születésnap

Most valami nagyon szépet, felemelőt, vidámat illene írnom. Én meg lefagytam. Érzések kavarognak bennem. Örülök és közben torkom markolja valami. Könnyes szemekkel pakolászok és vidám dalokat dúdolok. Őrület!

Pont ma 5 éve, hogy ugyan ilyen dilis voltam. Ma pont 5 éve annak, hogy anya lettem:o) 5 éve vagyunk család és mindezt a ma 5 éves Királylánynak köszönhetjük.

Színésznő. A család Blaha Lujzája:o) Pont jókor, ebben a farsangi időszakban.
Színésznő, aki egyenlőre nem vesz komolyan kritikát, büntetést. Fittyet hányva a szabályokra a világra is popsival érkezett.

Valami vidámat illene írnom,....
Ma egy hét kényszerpihenő után átszellemülten ment oviba. Farsangi buli lesz kérem szépen! Elképzeltem őt habos-babos királylányként. Port sodorja a szoknya alja ahogy az oviba lépked. Elképzeltem, aztán szabtunk, varrtunk,...jót mulattunk. (A tépőzárnál én inkább sírtam,...hogy milyen mocskosul kemény anyagból van, még gyűszűvel is nehéz felvarrni.)
Királylány helyett az új őrület, Vizcseppmester barátja Shao Yen, a fa elem költözött hozzánk. Bottal a kezében vidáman ment ma a születésnaposom az oviba.

Valami szépet kellene írnom. Csokorba szedett jókívánságokat. Az ég csillagait egybegyűjtve, mint lufikat illene tartanom a kezembe és azok mindegyike egy nagyszerűséget, egy sikert, egy célt zárnának magukba,...ezt illene adnom.

Helyette nekem csak egy szó ugrik be unos untalan. Boldogság.


Legyen nagyon boldog az életed édes Macisajtom!




péntek, január 28, 2011

Marék mesék és a fagyasztott zöldborsó

Könyveink kartondobozokban. A kartondobozok pedig pincében, padláson, albérletben valakinél, lépcső alatt. A könyvespolcunk egyenlőre terv,...terv már egy jó ideje, mert még mindig nem találkoztam egy olyan „ahhh, ez pont nekünk, pont hozzánk való” polccal:o/
Ami meg az olvasást illeti nos, weben, könyvesboltban, ismerősnél, azért mindig akad egy-egy kósza könyvecske (vagy inkább több) ami megtetszik és így a kartondobozok száma egyre növekszik.

Nem így Királylány könyvei! Álomszerű sorsuk van. Igaz a „babakönyveit” olyan hosszasan és figyelmessen pakoltuk el egy hétvégén -miután minden lapjától hosszasan búcsúztunk,....ő a mesélés megszünésének félelmében mi meg a kicsi lányunk cseperedését látva a használt könyvekben -hogy most, hogy Ircipircinek kellenének,...sehol sem találjuk AZT a papírdobozt:o(

Gyerekkönyvektől roskadoznak a gyerekszoba polcai. Az egyszer játéktárolókét funcionált polcok, most egyre nagyobb súlyt hordoznak. A hercegnős sorozatok (Disney), a népmeséket rejtő keményfedelűsek (Magyar népmesék-Alexandra), A Boribon sorozat (Marék Veronika, Pozsonyi Pagony Könyvkiadó), melyeket nem tagadom kissé megkésve, de Anyamaci gyermekkori emlékei miatt vettünk:o) Szinte hiánytalanul sorakoznak Bartos Erikától az Anna, Peti és Gergő könyvek (Alexandra). Ez utóbbiaknak irdatlan sikerük volt Királylánynál. Mi szülők is bájosnak tartottuk a rövid kis történeteket az első héten,...miután minden este ezekből olvastunk huzamos ideig,...kezdtük nem szeretni:o/

-Rendben, olvassunk az APG könyvből:o)

-Rendben, de csak 3 mesét olvasok!

-Jó, egy mese az APG-ből és egy másik valamelyik másik könyvedből.

-Jó, APG, de ne a Szőlő c. mese legyen, mert azt már a macska is fejből tudja.

-Ha megoldható, nagyon szépen kérlek, hogy egy másik könyvet válasszál ma.

-Nehogy APG könyvet hozzál!

Királylány lassan, de biztosan kinőtte az APG könyveket és egyre nagyobb gondban voltam, hogy a csupa fodor, csupa báj hercegnős könyvek mellé, milyen meséket találhatnék.
Autóvezetés, rádió, rádióban könyvajánló, könyvesbolt,....Berg Judit: Cipelő cicák. Majd a sikeren felbuzdulva ugyan csak Berg Judittól Tündérváros (Pozsonyi Pagony) majd szép lassan a társai:o) Siker!

Aztán családilag betévedtünk a Libribe. Nagy kihívás, hogy szemelől ne tévesszük egymást, hiszen ilyenkor mindenki kedvenc polcai fele menne. Ircipirci kivételével. Neki egyetlen célja volt a gyermekkönyvek közelébe letett játszószőnyegről LEmenni.

Pettson és Findus (Sven Nordquist, General-Press) történetét fél szemmel csak rajzfilből ismertem. Grafikája, vidám hangulata, hosszabb, de nem több estén át a végét váró terjedelme és Findus macskavolta miatt került a kosárba. Ismét siker! A grafika meg annyira jó és olyan muris részletek vannak, hogy még Királylány nélkül is olykor-olykor átlapoztam:o)
Királylány születésnapja közeledik. Újabb Findus-mesék már fázva várakoznak. Nem tehetek róla, hogy a garázsban biza hideg van:o)




És ha már könyv és rajzok,.....Szegedi Katalin munkájának nagy csodálója vagyok. Egyetlen probléma, hogy az általa illusztrált könyvek egyenlőre nagyon távol állnak Királylánytól:o(

szerda, január 19, 2011

Krumplicsibe, nem recept:o)

Mikor Királylányt vártuk bolondja voltam a Waldorf babáknak. Tetszett az egyszerűségük, a sokféleségük, puhaságuk. Addig néztem őket a neten, hogy a végén egyet se vettem. Készítésükkel sem próbálkoztam. Maradt a bolti anyag baba jó nagy szemekkel és csókos szájjal. Belenyugodtam. Aztán jöttek a Pony-k! Az első közösségi élmény (nevezzük családi napközinek) hozta magával ezeket a főleg rózsaszínben pompázó csodalovakat. Hát legyen.
Királylány ovis lett, mikor elkapta őt a Barbie-őrület. Őrület!
Mi lesz így a kreativitással? Az egészséges énképpel? A szépérzékkel? Vajon ez a sok anorexiás, nylonba öltöztetett kebellcsoda milyen hatással lesz az én csibémre?!

A konyhapadlón ülve etetem Ircipircit. Vannak pillanatok, mikor az asztal túl messzinek bizonyul és egyébként is a sütőben izzadó viaszos birsalmákat így jobban látni. A csodálatos illatról nem is beszélve. Királylány betoppan, újabb rózsaszín csodafodor követi vékonyka lábait. Nyílik a kamra ajtó és előgurulnak a krumplik. Pár darab csíra lehull és ahogy a földön pattognak úgy szökik magasba szemöldököm.
A krumplik ádáz kergetőzésbe kezdenek, pattognak és pörögnek. Egyikük megbújik a hátam mögött. Egy másikat Ircipirci kap el, csücsörít.
A konyhában marad mindenki!-emelem fel hangom, de Királylány virágos sapkájába gyűjti a krumplikat és már libben is ki az étkezőbe, körbeforog, dudorászik. A sapka amorf alakot ölt, lapul a táncoló kis testhez.
Nézd anya a „kiscsibék” teljesen megnyugodtak ettől a szép, virágos sapitól!-mondja mosolygós szemekkel a lányom.

Takarítás közben a járóka alatt találtam egy krumplit, mellette egy fehér, tűsarkú Barbie-csizma feküdt. Nincs itt semmi gond.


kedd, január 18, 2011

Játszottunk

A játék lezárult!
Ma megérkeztek, hazaértek a babszem-babák:o)
...szépség, könnyedség, babaillat és báj.
Mond meg a néninek, hogy a lányaidnak tetszenek-jelentette ki Királylány miközben gyöngyről gyöngyre vizsgálta a babácskát. Erős lámpafénynél, hogy csillogjon, ami csilloghat. Ircipirci csak messziről nézhette,....kezecskéje inkább a vizes ruhákat huzkodta le a szárítóról.







hétfő, január 17, 2011

(Sárga)borsószem hercegkisasszony

Előfordult, hogy apukám főzött. Persze a gyermeki kíváncsiság mindig megkérdeztette velem, hogy mit eszünk majd ebédre. „Nem tudom, elkezdem és majd lesz belőle valami. A főzés művészet.” Én meg szerettem azt a művészetet, valójában kevés olyan étel volt, amit nem szerettem. Azt hiszem, a sárgarépa főzelék volt az egyetlen ilyen. Bár ezt is inkább az óvodában utáltam meg, ahol igen gyakran tették elénk és az egyszerűen nem akart lecsúszni a torkomon :o/

Szerettem szinte mindent (kivéve persze a fenn említett sárgarépás cuccot) és nem volt ez máshogy a sárga, sűrű, kenhető állagú sárgaborsó főzelékkel sem, amihez mindig 3 kocka husi járt. Igen, 3 kocka, noha én rendszerint abba reménykedtem, hogy egyszer mégis négyet kapok. Ez a 3-as szám amolyan bűvös szám lehetett a konyhán, mert a reggelinél is mindenki csak 3 cikk paradicsomot kapott.

Aztán megszűntek a sárgaborsós élmények. Pontosabban, ha baráti társaságban szóba is került egy-egy régi történet kapcsán, mindig finnyásan görbültek a szájak.

Ha kiskoromban nem is, később már én is láttam a „művészetet” a főzésben. És nem csak láttam, de szerettem művész lenni, aki létrehoz, megformál, elvarázsol. 

Mostanában van időm művészkedni. Amolyan kísérletező művész vagyok, aki nem elégszik meg egy stílussal, mindig újra vágyik, elless, tanul. Kutat és megfigyel. Így vagyok én a vegetariánus konyhával. Mert noha mi húsevő család vagyunk és ebben semmi kivetnivalót nem látok. Sőt jelen pillanatban hiszem, hogy ez így helyes,….elkápráztat a köretek azon gazdagsága, amit újságokban, könyveimben (férjem tudna csak igazán mesélni receptes könyveimről és a velük töltött időmről) és blogokon vegáktól látok. /természetesen nem csak a köretek változatossága, de azoknak hála kezdtem el foglalkozni a témával/

Egy újságban (Ízek és Érzések) bukkantam rá egy sárgaborsós (öreg cimbora) receptre és nem hagyott nyugodni, míg ki nem próbáltam. A recept ugyanis nekem, krumpli-tészta-rizs embernek maga volt a kihívás. No, nem a bonyolultsága miatt (mindjárt láthatod, hogy a recept több mint egyszerű) hanem a formától, ahogy az összetevők szerepelnek benne.

Sárgaborsós palacsinta káposztás töltelékkel

150 gr sárgaborsó
150 gr rizs /noha a recept barnát ír és valószínűleg úgy sokkal egészségesebb én fehérrel csináltam, az volt itthon/
kurkuma
fehér bors
1 db kisebb fehérkáposzta legyalulva /imádom késsel farigcsálni a vékonyka szeleteket, így én ezt a folyamatot, noha elég időigényes soha nem próbáltam meg máshogy megoldani/
2 db répa julienne-re vágva vagy nagylyukú reszelőn lereszelve
1 nagyobb vöröshagyma vékony cikkekre vágva
1 pohár joghurt
1 gerezd fokhagyma
olaj (mostanában én inkább kókuszzsírt használok)

A sárgaborsót és a rizst külön-külön tálban egy éjszakára beáztattam. Reggel a vizet leöntöttem a két tál tartalmát összevegyítettem és annyi vízzel öntöttem fel, hogy az egy picit ellepje. Botmixerrel  az egészet összeturmixoltam. (te jó ég, ebből meg mi lesz). A botmixer probléma nélkül vitte a nyers, ázott sárgaborsót és a rizsszemeket is. A végére sűrű, palacsintatészta-szerű masszát kaptam (kissé habos ázott mag-szagú lével). A masszát sóztam, pici borsot szórtam bele és egy leheletnyi kurkumát (ebből tettem volna többet is, de a gyerekek miatt nem mertem). A massza pihent egy kicsit, míg a tölteléknek való zöldségeket (hagyma, répa, káposzta) felszeleteltem. Aztán elő a palacsintasütővel és a masszából palacsintákat sütöttem (ez a mennyiség kb. 8 palacsintához elég). Míg a palik készültek , kevés olajon, lassú tűzön, többször kevergetés mellett megfonnyasztottam a zöldségeket.
A tányérra egy félbehajtott palacsinta került a hasában a zöldséges töltelékkel. A tetejére fokhagymás tejfölt csöpögtethetett, aki akart. 

Nyámi lett-mondta a lányom. A vendégünk repetázott és a férj is elégedett volt az ebéd végén.
Azt hiszem legközelebb csípősebb öntettel, erősebb fűszerezésű, esetleg husis töltelékkel fogok próbálkozni:oP A sárgaborsó meg visszatért,…hozzánk biztosan:o)


vasárnap, január 09, 2011

Lelkem levegő - ZAZ

Nem kell keresgélni,..... szembe jön, rádköszön és nem enged.
Most éppen a HVG-ből. Hihetetlen,....csak egy kis kíváncsiság és a lelkemben tartom. Felszabadít és rabul ejt. Boldoggá tesz, közben hideg markában tartja szívem. Bohókás, de amint ezt leírtam már inkább bájosnak gondolom. Olyan mint ha még fel se nőttem volna,...meleg takaró alatt hallgatom szüleim munkába készülődését. Biztonság. Másfelől meg tiszta erotika, bujaság és önkívület.
Nem kell keresgélni, a kincsek szembe jönnek. Franciaország legjobb női hangja.



szombat, január 08, 2011

Játék

Férj a kanapén alszik, szemüvege kissé lecsúszva. Mellkasán Ircipirci szuszog lassan és egyenletesen. Jobb lába lelóg, rajta a rózsaszín sportcipő-utánzat (tutyi),...nagyon menő, színben tökéletesen illik a nyálkendőjéhez. Pár év múlva majd a nyaksál és a körömcipő színén mélázok, a kistáskáról nem is beszélve:o) Most azonban a rózsaszín tutyiban érik a kezdetleges lábszag, melynek minden molekuláját beszippantom majd a fürdéshez készülődve. Pfujj de büdös, mondom nevetve és grimaszt vágva nézem majd Ircipircit, aki szemcsillogva mutatja felső metszőit és lehet még sikongat is hozzá.
A földön Királylány „ágyazott” meg magának. Jógamatracom elfoglalva a kispárnáján fekszik nyakig betakarva. Így ebéd után a gyerekszoba titkos szörnyeket rejt. Sokkal barátságosabb a nappali :o) Fején a haja néhol már izzadtan tapad a halántékára. Mint barna kis csigák. Azok az éti házas állatok melyeket a lekaszált, száradó fűkupacon láttunk garmadával eső után, mikor zöld szaga volt a levegőnek és sár tapadt a lábunkra meg a babakocsi kerekére. Királylány begyűjtött pár csigát és hazáig cipelte őket, hogy aztán a teraszon kibújva fedezzék fel és rágják össze a kerti kincseimet :o/ Amikor nem volt eső, „csiga-biga gyere ki”-től zengett az utca.

Kedves kép egy szombat délután.

Ismeretlen ismerősömmel „játszom”. Gyerek vagyok újra. Várakozom és izgulok noha még el sem kezdődött igazán. Majd most!
Lányaimról írok,....ő meg ez alapján készít mindkettőjüknek egy-egy babszem babát:o) Gyönyörűt, varázserővel bírót, védelmezőt és szelídet. Terveim szerint a babák ott figyelnek majd az ágyak felett. Elkergetik a rossz álmokat, elsimítják a homlokráncokat mikor én nem vagyok ott. Meghallgat és tanácsot ad,....barát lesz és jó tündér :o)

Királylány:
kék búzavirág és sötétlila, hártyaszirmú szellőrózsa
a tenger hullámain megcsillanó napsugár
nyári vihar, homok
zsizsegő kabóca a fenyőfán

Dühös sikoly
meztelen babák
és rozsdafarkú a háztető alján

Ircipirci
picinyke vad árvácska a magas fűben
téli ágba kapaszkodó cinke
almafa virága
barka selymes „teste” a markomban
napfelkelte
csillogó nagy szem pár
hideg kezecske

A végeredmény, amennyiben ahhoz az alkotó engedélyt ad, itt lesz a blogon
Ugye, te is kíváncsi vagy?!




péntek, január 07, 2011

Torta tej és tojás nélkül – Ircipirci egy éves!

Királylány egy éves születésnapján elrohantunka cukrászdába és hazahoztuk a katicának álcázott tortát. Volt benne minden, ami egy tortába lenni szokott. Túláradó érzelmeimet pedig belerejtettem a gyertyába miközbe azt a torta közepébe böktem.

Ircipircinél ez már nem így zajlott. És nem azért, mert mindenáron be szerettem volna bizonyítani, hogy én biza jó anya vagyok és ha kell átvedlek igazi cukrásznak hanem, mert jelenleg ünnepeltünk tejmentes diétán van. A cukrászdák polcain nem roskadoznak efféle édességek, a meglevő tonnányi recepteskönyvemben se gyakori. Így hát elő a laptoppal és irány a virtuális receptlesés. Pár napot vett igénybe (nem sokkolódni, közben más dolgom is akadt bőven és hát maximálisan maximalista voltam a célom tekintetében) mire rátaláltam több hasonló receptre melyekből kiválogatva, alakítgatva megszületett a „mű”:o) ….bevallom, nagyon jól esett kísérletezni, ügyködni és bízni abban, hogy csodás lesz a tortácska.

A tészta:
20 dkg liszt
8 dkg barna nádcukor
fél dl olaj
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csapott teáskanál sütőpor
2 zacsi vaníliás cukor
1 evőkanál 10%-os ecet
2 dl víz

A felsoroltakat összekevertem, kimargarinozott, kilisztezett tortaformába (kicsi forma 16-18 cm-es átmérővel) öntöttem és előmelegített (180° C) légkeveréses sütőben 30'-ig sütöttem (tűpróbával azért a vége felé ellenőriztem).
A tészta nem kell meg túlságosan, de pont annyira igen, hogy szép kupolaformája legyen és bőven ketté, de akár három felé is vágható.

Krém:
3 dl zabtej (lehet rizs vagy szója is)
1 csomag főzhető vaníliás pudingpor
3 evőkanál cukor
fél csomag biogesztenye (nincs benne más csak nádcukor meg gesztenye)

A pudingot a szokásos módon (lásd a pudingos zacsi hátoldalát) elkészítettem. Mikor egy picit meghült a gesztenyét hozzámorzsoltam. Bevallom nem volt vele kedvem pepecselni ezért nem törekedtem arra, hogy homogén masszát kapjak,....a gesztenyemassza csomócskákat alkotott a pudingban és én így is hagytam.
A kihűlt tésztát kivettem a formából, kettévgtam ( a tetejét is egy kicsit megvágtam, hogy a marcipánállatka ne essen hanyat) és megtöltöttem a krém nagy részével (egy pici kimaradt, nem akartam túl sokat tenni bele,...a maradékor elnyalogattam:oP )

A tortát karob mázzal vontam be. Ettől a lépéstől féltem a legjobban. Részben azért, mert láttam, hogy a torta máz nélkül is tetszetős és eddigi tortabevonós próbálkozásaim mindig kudarcba fulladtak.

A máz gyorsan elkészült:
15 dkg margarin (Liga, abban nincs tejszármazék)
10 dkg nádcukor
5 dkg karobpor

A margarint felolvasztottam. Zsupsz bele a cukor majd nemsokára rá a karobpor. Mikor a máz szép, keverhető lett hülni hagytam. Langyos állapotában öntöttem a tortára és kanállal igazgattam el (főleg a torta oldalán) a mázat. A kész kis torta pihenni tért a kamrába:o)
Pár óra múlva dekoráltam kb fél perc alatt:o) Egy kis maradék gesztenyét reszeltem a tetejére, erre a reszelékre került a marcipán mókus (Ircipirci a mókuskát párszor a földhöz csapta, Királylány megsajnálta és a gyomrába menekítette.) és az egy szál, de annál peckesebben álló gyertya :o)

A tortának nagy sikere volt. Ircipirci megevett egy teljes szeletett. Mindenki evett belőle és ha nem mondom nem is sejtette volna senki, hogy ez a torta „speciális”.





Pár remek link :o)
http://www.vegagyerek.hu/2008/12/gesztenyekrmes-torta-vegn.html
http://babakonyha.blog.hu/2009/04/06/elso_szulinapi_torta_tej_es_tojasmentes
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=78370