Szalmabála(kert)

Kicsiként az erkélyen ténykedve a kaktusz tövisét letekerve egy szomszéd pozsgás levelébe véstünk tesómmal betűket. Ezek később varrasodva megmaradtak az utókornak meg anyukámnak, hogy bosszankodjon.

Később aztán fecskendővel már virágszárakba fecskendeztem más növényekből kinyert nedveket és néztem mi történik. Lehettem vagy 4-6 éves. Fejegyzéseket nem készítettem:o)

Kísérletezős kedvem ragaszkodik hozzám.

Így született meg tavaly ősszel a lasagna-kert illetve a szalmabála kert ötlete. Pontosabban az ötlet nem az enyém, de hogy kertünkben ezeket kipróbáljuk okvetlen.

A szalmabálákat helyben vettük. Már ősszel a végleges helyére tettem őket és egész tavaszig áztak-fáztak. Így mire eljött a tavaszi palántaültetés ideje már komposztálódtak annyira, hogy pici ásóval lyukakat vájjak beléjük és némi trágyás föld társaságában beleültessek néhány palántát. Így került a bálákba paradicsom, főzőtök, cukkíni és zeller is.

A bálák gyakori öntözést igényelnek és ahogy fokozatosan komposztálódnak úgy látják el minden jóval a beléjük ültetett növényeket. Egyenlőre ez így is történik, mert minden beleültetett növényke igen jól érzi magát a helyén.

(Amennyiben a bálákat nem akarjuk ilyen hosszú időn át előkezelni akkor  ammónium nitráttal meggyorsíthatjuk a folyamatot. Illetve higított vizelettel, amiről már írtam korábban.)

Jó móka!

Ezek a paradicsomok egyenlőre peckesen és magányosan virágoznak,...hamarosan bazsalikompalánta is melléjük kerül:o)

A tökök itt még picik,...

Cukkíni babák,...

Cím nélkül

Történt úgy, bő egy hónapja, hogy ismét dolgozó nő lettem. Mondjuk addig is az voltam esetleg nem mindenki szemében. (Az a jó dolog az öregedésben, hogy minnél idősebb leszek annál kevésbbé érdekelnek a szemek és annál jobban érdekel, hogy én hogyan érzem. Kár, hogy nem tudom ezt átadni a lányaimnak, hogy ők ne várják meg ezzel a közel 40-et.)

Állandósultak a hajnali kelések, melyek a két gyerek babakora alatt nálam kimaradtak (ezért nyilván hiányérzetem készülök csillapítani). Vezethetem az autóm minden nap,...mert szeretek vezetni és mert mikor éppen nem szeretek valami csoda folytán a kis fekete tudja merre kell menni. Hálás vagyok neki.

Már nem kérdezem meg magamtól minden egyes áldott nap mielőtt bemennék és mosolygós jó reggeltet köszönnék a portásnak, hogy mi a francokat keresek én ott. (Pedig elég sokáig megtettem. De az ember önmagával történő kommunikációjának megléte talán még nem kórházi eset.)

...... (ezek a pontocskák szükségesek,....főleg egy nyitott blogon, ahol lehet írni, de nem következmények nélkül. És lehet a dolgokat gondolatban továbbszőni minden következmény nélkül.)

A lányok napi rutinjában most jobban bekapcsolódott apa. Mozgósítottunk egy kedves bébiszittert (sőt megtartottuk a régit is), bőrünkön tapasztaljuk az olyan cukiságokat mint menza és napközi.

Mivel Ircipirci minden nap viszi magával a reggelit, ebédet, a főzés maradt. (És még mindig jó pofát vágok hozzá. Hihetettlen.....mert a főzés valahol még mindig művészet.) És mivel soha nem egy személyre készül az étek a lányok délután megeszik a maradékot. És ahogy Királylány azóta többször mondta, mióta finomakat eszik a menzán,...én is jobban főzök. (No comment.)

Iszonyatosan tudok örülni a párnám illatának.

Nagyon hiányoznak a késő esték kötéssel/horgolással töltött percei.

DE, F U T O K! (Ezt elolvastam gyorsan én is,....3x, mert még hihetettlen). Minden másnap. És már két hete,...tehár már annyi ideje, hogy ide is ki lehet írni. Ez kb fél órát vesz el az estéből,....pont míg a lányok apával megvacsoráznak vagy elmennek fürdeni.

Rengeteg hogyanok, miértek, mikorok vannak még. A kérdések jönnek, adjuk rájuk a választ. „Normális” család vagyunk. Apa, anya, gyerekek. Jól vagyunk, hogy egyszer még ennél is jobban legyünk J

T.A.V.A.SZ.

Nem szegi kedvem a tény, hogy ma nyakig kellett reggel húzni a cipzárt a kabátomon sőt, tőlem szokatlan még az ülésfűtést is bekapcsoltam,...és a ködlámpákat is, hogy lássanak.
Nem szegi kedvem, hogy tegnap még tavasz volt a levegőben ma meg nem.
Nem szegi kedvem, hogy csak két napom van megvalósítani azt, amit a kertecském tervezésekor még azt gondoltam akár egy hétre is széthúzhatok.
Ma elkezdődött a tavasz még akkor is ha ő ezt még nem veszi nagyon komolyan.
És én örülök még akkor is ha jobban viselem a telet mint a nyarat.


Főleg, hogy ilyen szépségeket látni a kertben

Kert itt is, ott is

Lelkesedésem látva a lasagna-kertemet kedves párom körbekerítette (rém boldog vagyok és hálás neki, mert azért pofásabb ám így). Vettünk szalmabála kockákat és párat még az ősszel szétterítettem rajtuk (mulcsként fog szolgálni míg le nem bomlik teljesen). Másik párat meg meghagytam kockában, mert abból meg szalmabála kertfolt lesz. Abba is növény kerül hamarosanJ

A hátsó szomszédunk meg figyelte minden mozdulatunk. Olykor kérdezősködött máskor meg csak szorgosan tevékenykedett saját háza előtt. Mert muszáj megemlíteni, hogy ő a környék „gazdája”. Mikor Zs. bácsi metsz, másnap mindenki metsz. Mikor Zs. bácsi permetez, másnap mindenki más is permetez. (Tettük ezt mi is eddig, de a permetezés terén is kemény reformok várhatóak.)

...aztán a minap kérdezi a férjem láttam e a szomszédunk művét?

Nem én. Bevallom nem lehetek tökéletes polgár, mert nekem a kerítés akkor is kerítés ha átlátszó. Nem szoktam átbámulni max átbambulni, akkor meg úgy sem látok semmit. De most, hogy már így felhívták rá a figyelmem tettem egy gyors pillantást a szomszédba,.....és lássatok csodát,.....édes kis konyhakertünknek is lesz szomszédja. Zs bácsi is épített egy kertecskét. Már csak a bálák hiányoznakJ

Munkáim

Tavaly nyáron meghorgoltam életem első kendőjét,.....s azóta nincs megállás,...jött az első kötött csipkekendő,....majd a második,....az első lace vastagságú fonal majd az első tesztkötés. Elkapja az embert a gépszíj és függő lesz:o) Közben szaporodnak a tűk és a megkezdett munkák. Mert a jó munkához motiváció kell és az van, hogy elmúlik. És van hogy vár sokáig míg újra kopogtat. Így én nem fogadom meg, hogy befejezett munka nem lesz. Azt sem, hogy több hónapja tűn álló munkám nem fejtem ki.
A fonal majd jön és megsúgja mi szeretne lenni és ha meggondolja magát vagy én gondolom meg magam akkor farkasszemet nézünk egy ideig majd békén hagyjuk egy mást egy időre.

Fonal: Bucilla

Minta: Beithe

Fonal: Ninocska

Minta: Annis

Fonal: Drops alpaca

Minta: Alpa

Fonal: Barka- Esti mese

Minta: Vanilla Orchid

Fonal: Schashenmayr

Minta: Eiffel

Ovis torta

Találtam egy paleo cukrászdát, ami tökéletes választásnak tűnt számunkra. Az ott készült tortákban ugyanis se tejszármazék, se szója és még fehér cukor sincs. A hazahozott kóstolótól azonban Ircipirci arcocskája mégis pirosra váltott. (Gyanítom, hogy  ghí van benne,...esetleg más, amit nem sejtek mi lehet.) Így az oviba vitt torta is a mi konyhánkból került ki. (Szerencsére ez a mi ovinkban nem tilos,...ilyen szituációkban pl az egyetlen járható út.)

A torta alapja egy egyszerű répatorta volt.

15 dkg sárgarépa
8 dkg kókuszvirág cukor (enyhe karamella ízű)
2 tojás
pici citromlé
fél kávéskanál sütőpor
3 dkg tönkölyliszt

csipetnyi fahéj,

vanília (fél rúdnyi)
kókuszzsír a tortaforma (pici 8 személyes) kikenéséhez.

A tojásfehérjét csipett sóval kemény habbá vertem. A tojássárgáját habosra kevertem a cukorral majd a többi fennmaradt hozzávalóval. Sűrű masszát kaptam, amit a tojásfehérje habjával lazítottam. A kizsírozott tortaformába öntve előmelegített sütőben 170°C-on kb 40 percig (tűpróba!!!!) sütöttem.

Míg a tortácska hült elkészítettem a mázat.

kb 10 dkg olvasztott kókuszzsírba tettem egy maréknyi reszelt paleocsokit (tej, szója és cukormentes), másfél deci krémes kókusztejszint (Cocomas), kókuszcukrot, mert gyerekeknek készült és a csokitól egyébként keserű lenne.

A folyékony massza hülés közben szilárdul és hidegen szépen kenhető krém lett belőle. A pillangókat és a katicát a közeli cukrászdában vettük. A díszítéssel általában úgy vagyok, hogy a kevesebb sokszor több.

(A torta simán készíthető sima lisztből és fehér cukorból, vajjal ha ez nem okoz egészségügyi és elvi problémát:o) )

Búékolás után szülinap

BÚÉK meg ilyenek.

Nézem az általam olvasott blogokat tele összegzésekkel, visszatekintésekkel, jókívánságokkal. (Itt most /sem/ lesz ilyen.)

Nekem az új év kezdeteket hoz. Tavaly változásokat vártam és jöttek. Igaz nem ott, nem úgy és nem akkor mikor vártam, de lettek és örülök nekik.

Januárban lehet tervezni, lehet új kezdeteket álmodni és álmodozni.

És aztán nagyon korán lehet ünnepelni. Pl Ircipirci újabb születésnapját:o)

Ő a család csodabogara. Aki semmit sem az előírtak szerint tesz, semmit sem időre és semmit sem úgy ahogy azt várják. Ircipircinek varázsereje van-mondta Királylány egyik barátnője. És valóban az van. Tanít nekünk türelmet, kitartást, szeretetet, ragaszkodást és mutat nekünk utat.

Ma nagyon boldog volt a mi 3 évesünk. Kapott kiskonyhát, könyvet és a nővére megrajzolta „szerelmét” Bogyót azaz Bobót, hogy az ünnepelt szavaival éljek.

És aztán jött a torta. Szolíd, rusztikus, négyszögletes és szerencsére nagyon finom!

Ircipirci pedig hallgatta a dalunk, tapsolt, gyertyát fújt és sok tortát evett,....vacsora után is:o)

Ennek a sütőtöktortának valójában cseppnyi sütőtökíze sincs. Pedig mi nagyon szeretjük. Inkább a torta színét javítja. Az eredeti receptet itt-ott módosítottam.

Így készült:

10 dkg mandulát (nem vettem le a barna héját)

3 dkg kókuszreszeléket aprítógépben lisztszerűvé daráltam. Ebbe a darálékba került bele

1 csipet szódabikarbóna

1 tk fahéj

csipetnyi szegfűbors

csipet só

2 evőkanál szőlőmagolaj

6 tojás, melyeket előzőleg egy picit felvertem

8 dkg cukor (nyírfacukor)

15 dkg sütőtökpüré (A tök titokban sült, mert a lányok megtámadták volna még mielőtt tortába kerül.)

Palacsintatésztaszerű masszát kaptam melyet 3 adagban sütöttem meg egy 24x24cm-es szilikon –nem kedvelem, de most erre esett a választás- tepsiben. A tészta egyenként max 0,5 cm-es volt. 180° C-on 15 perc alatt készre sült és kiborítva mehetett egy újabb lap sülni.

A krémhez nálunk 10 dkg törökmogyorót daráltam le miután a sütőben egy picit megpirítottam és a barna héját ledörzsöltem,....kb 10 másodperces művelet így, pirítás után.

10 dkg kókuszolajat (felmelegítettem, hogy folyékony legyen)

10 dkg kókusztejszint

1 narancs reszelt héját

7 dkg cukrot (most debütált nálunk a kíváncsiságom kielégítve a karamellásan édes és gyönyörűen barnás kókuszvirág cukor)

és 15 dkg sütőtökpürét kevertem simára.

(Az eredeti recept 20 dkg kókuszolajat ír elő és akkor valószínűleg hülés után a krém szilárdabb lett volna, de anno én a vaj mennyiségét is inkább feleztem,....most is elégnek bizonyult a fele mennyiség.)

A hideg tortalapokat megkentem a hideg krémmel és csak a szokás miatt kb fél órát pihent hidegen.

Milyen lett?

Finom. Könnyen szeletelhető. Kellően édes és az ünnepeltnek megunhatatlan.