Hosszas
töprengés után 1 évvel ezelőtt rendeltem egy komposztáló tartályt. A sima
kupacot a földre nem szerettem volna,....rengeteg négylábú betolakodó van
éjjelente a kertünkben. Esetleg széthordták volna. A fából készült komposztálóhoz meg nem ártott volna ha
a férjem is legalább olyan lelkes mint én vagyok. Maradt hát a műanyag (tyű, de
természetközeli, ez volt a kompromisszum), amit postai úton a rendeléstől
számítva már a második napon meghoztak. Egyedül, kb 5 perc alatt szereltem
össze és tettem félárnyékos helyre. Onnantól komposztálunk, konyhai- és
kerti hulladékot. Bár ebben az esetben a hulladék nem is annyira találó
elnevezés.
A komposzt, lekvár a növénynek:o)
Szemeteskukánk telítettsége látványosan megcsappant. Már nem kérdés, hogy mit
kezdünk a sok ággal metszés után vagy a lenyírt fűvel. (Ez utóbbi mostanában
inkább zöld mulcsként van hasznosítva, nem kerül a komposztba.)
Vendégeink
mindig megcsodálják,...van aki komposzt-szagolni jött hozzánk:o))))
(Ideális esetben teljesen szagtalan még fél méterről is.)
Nekünk meg
nincs más dolgunk mint etetni komposztot, vendéget egyaránt.
Ma zöldborsót
fejtettünk a gyerekekkel. A kicsi inkább enni járt a tálhoz. Királylány meg
tanulja, hogyan lehet úgy beszélni, hogy közben a keze is jár. Van még mit
gyakorolni:o)
A
borsóhüvelyek a komposztba kerültek.
Nini,......kertünk
legújabb lakója a komposztkrumpli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése