Elődeink (előttünk a mi házunkban lakó, valójában azt felépítő család) precízen megtervezték anno a kertet. Számításukba csak egy picinyke hiba esett. Normál kertészetbe tévedtek a tervezett bonsai-kertészet helyett. Így történhetett, hogy ahol az ember szeme 3 tuját lát, ott valójában 5 fa nyomorog. Sőt, miután elhatároztuk, hogy nem csak szemünknek tesszük elfogadhatóbbá a dzsindzsát, de az ott lakókat is több levegőhöz juttatjuk,...nos, kiderült, hogy az a 3 tuja valójában 7!
Míg férjemmel a mai napig egymásnak feszítjük szakmai ismereteinket és a természet iránti szeretetünket a fákkal kapcsolatban addig a kertben random módon kinövő bokrok a kezdetektől az én gondozásom alatt állnak. (Ne legyek ennyire arrogáns,....a bokrok logikusan helyezkednek el csak nem minden ember logikája egyforma. Azt hiszem így helyes.)
Eldöntöttem, hogy én értek a bokrok metszéséhez. Eldöntöttem. Egyenlőre jól döntöttem. A bokrokat metszegettem (bevallom, főként érzésből mint tudásból) és azok egyre szebbek lettek. Sőt, évente 2x is virágba borultak. Már amelyik erre képes.
Persze voltak hullámvölgyek.
-Királylány járni tanul (kit érdekelnek a bokrok)
-Királylány beteg (kit érdekelnek a bokrok)
-Kinn hideg van (kit érdekelnek a bokrok)
-Férj metszi a bokrokat (Tuti valami aszimetrikus alakot hoz ki belőlük,...és aztán?!)
-Nagyon várandós vagyok (kit érdekelnek a bokrok)
-Ircipirci irtó pici (kit érdekelnek a bokrok)
Aztán megtáltosodtam. Az idén rájöttem, hogy nem egy nap alatt, hanem 6, de képes vagyok egyedül is beültetni 3 virágládát (amolyan lábakon álló, teraszra való szépségeket) míg a kicsi hintázik, muskátli virágot szed szét vagy éppen alszik a babakocsiban.
Sőt, ma arra is rájöttem, hogy mi ketten Ircipircivel simán megmetszük a bokrokat is. Ő vígan ül a bal kezemben a metszőolló meg csattog a jobb kezemben. Az ágak lehajolnak, ha elég ügyes vagyok röptükben kapom el őket ollós kezemmel. Közben meg hopp, hopp, hopp-hopp-hopp, gyerek már sikongva nevet anya hangjának hallatán meg az ügyes zsonglőrködésen. Aztán a földre esetteknél jajj, jajj-jajj-jajj,.....kacagás. Majd a fekvő ágak egy kupacba rugdosása paf-paf-paf,.....nevetés. Hát így.
Ircipirci beteg (kicsit megfázott), járni tanul (már egy ideje), de jót nevettünk és a bokrok is szépek:o)
És hogy mi lesz a zöld hulladékkal?
Hát, majd összeszedem este,...vagy szépen nézek Apamacira:oP
…..mert (MÉG) nincs komposztálónk:o(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése